A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

kolc céhtörténetében kuriózumnak számít, hogy 1836-ban megalakították a zsidó céhet 32 taggal. A céh létszáma később egyre szaporodott.

108 Néhány szó a miskolci cigányságról. A városi cigányság történeti kutatója Tóth Péter. Az ő kutatásai segítettek bennünket is a cigányság 18. századi történeti ismeretében. Első említésük 1689-re megy vissza. Miskolc város megváltásának évei alatt telepedtek be a cigányok és statútumokkal történő szabályozásuk már ekkor elkezdődött. 1740-ben tűnnek fel először, mint foglalkozási csoport. A 18. század közepéig sátrakban, kalyibákban laktak a házak között. Kitelepítésükre - ahogy erről feljebb a megyei statútumoknál már szó is volt - többször is kísérlet volt. Miskolc legrégibb cigánysora a Szirma utcán volt, amely a 19. század folyamán felhúzódott a Gordonra. 1752-ben Oláh Pesta a miskolci cigányok vajdája. Legismertebb miskolci cigánycsaládok voltak: Bagosi, Berki, Bódi, Budai, Danyi, Dardos, Daru, Duszi, Farkas, Findrik, Gudi, Hamzók, írók, Jónás, Kabai, Kalló, Kozák, Moiska, Oláh, Orgon, Orgovarius, Ökrös, Pókos, Puki, Rakló, Székely, Tyukodi, Vadászi. A 18. század második feléből kiválasztott 4 kémény és pince összeírásban összesen 33 alkalommal szerepelnek cigányok. Ebben a négy évben 18 féle cigánynév fordul elő. A cigány összeírásokból derül ki, hogy javarészt kovács munkával foglalatoskodtak, de a 19. század elejétől fokozatosan felhagytak ezzel, és inkább muzsikálásból és kéregetésből kezdtek élni. Az 1764-65. évi cigány összeírás 19 családot mutat ki.

109 Az 1768. évi Conscriptio Zingarorum tekinthető e társadalmi réteg legalaposabb kimutatásának a 18. század második feléből. Az összeírás ellenőrzője meg is jegyzi a lap alján, hogy „ez jó volna - már mint az összeírás alapossága - de a gyermekek neve nincs felírva, ezért azt is fel kell írni".

110 Ekkor 18 férfi, 17 nő, 27 fiú- és 22 lánygyermek volt a miskolci cigányok között. Akik fele-fele arányban voltak a kovács munka művelői vagy muzsikusok. Három esetben találtunk eltérést ettől, mikor a foglalkozás rovatba a „miserabilis" vagy „alcator" illetve „mendicus" bejegyzés szerepelt. Az 1776. évi cigány összeírásba a miskolci járás cigányai kerültek be.

111 Ekkor 40 felnőtt és 44 gyermek cigány élt Miskolcon. Bővebbet életmódjukról, foglalkozásukról, öltözködésükről Tóth Péter megjelent munkáiból tudhatunk meg.

112 A város nemzetiségeiről szóló rész összegzéseként elmondhatjuk, hogy az idegenek száma egyre nagyobb mértéket öltött. Mindez a 18. század folyamán nem jelentette a nézetkülönbségek és összeütközések forrását. Benkő Sámuel, a kortárs 5-6%-ra becsülte az idegenek számát. Korabinsky szerint a nemzetiségiek aránya 10%-ra emelkedett, ami a Bach-korszak idején megközelítette a 30%-ot. A nemzetiségiek többsége zárkózott életformát teremtett maga körül és javarészt egymás közt éltek. Társadalmi jelentőségüket pedig abban látjuk, hogy a miskolci nemzetiségiek nagy része bekapcsolódott a város kereskedelmi életébe. így a város és a nemzetiségiek kapcsolata kölcsönösen formálódott és viszonyult egymáshoz. Marginális elemek A társadalom szélére, peremére sodródott elemek nehezen megfoghatók és kimutathatók a feudális kori összeírásokból. Miskolc 18. századi conscriptioi között sem 108 DobrossyL, 1991. 158-163. 109 Bm. L. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI. N°72/30. 110 Bm. L. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. X. N°109. 111 Bm. L. IV. 1501/b. Mat. XI. Fasc. I. N°129. 112 Tóth P., 1989. 63—67. vagy 1993., 205-215. 143