A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

18—19. század fordulójától fokozatosan átvette tőlük azt a gazdasági vezető szerepet, amit egy évszázadon át betöltöttek. A görögök térvesztesége több komponensű okra vezethető vissza, amire itt nincs módunk kitérni.

107 Az általunk vizsgált és már többször emlegetett kémény és pince összeírásokban (1764, 1781, 1783, 1790) a négy év folyamán 166 bejegyzés fordul elő görögök vagy nem egyesült görögök jelöléssel. 1764-ben a következő 13 említés regisztrálta az összeíró: Antal Görög Sifári Fundusán (Ujj Város Petze mentiben), E. Kis Gergely (Víz Köz és Varga Szög), E. Kis István (Víz Köz és Varga Szög), E. Kis Istvánné (Víz Köz és Varga Szög), Emmanuel görög (Piacz), Fáy György görög (Piacz), görög Belányi János Pásztor Márton Fundusán (Piacz), Kozma Ádám görög (Picz), Pap György görög (Piacz), Rabovszky György (Piacz), Rosa görög kereskedő (Piacz), Sámbik Tamás görög (Piacz), Sámbik Tamás görög (Piacz). A miskolci zsidóság kutatásával ugyancsak Dobrossy István kezdett el foglalkozni. A zsidóság Miskolc társadalmában betöltött arányáról és gazdasági szerepéről nehezebb beszélni, hisz a források e tekintetben sokkal hiányosabbak, mint a görögök esetében. A görögség levéltára fennmaradt, de a zsidóság dokumentációs anyaga elkallódott. 1717 az első olyan dátum, amikor Négyesi Szepessy Pálné Meggyesalja utcai telkén pálinkafőző zsidókról értesül. 1735-ben a megyében 35 zsidó családról tudunk, akik közül 26 család Morvaországból jöttnek vallotta magát. A 18. század első felében további adatok erősítik a zsidóság morvaországi és galíciai kapcsolatait. Az 1740-es évek táján kereskedőtársaságba egyesültek s 2 évvel később már négy zsidó bolt is működik a városban. A zsidók felett első fokon maguk közül választott bíró ítélkezett. Az 1770-es években a miskolci zsidó családok száma 50 alatti, de a 80-as évek végére számuk megduplázódik. A város legkorábbi zsidó családjai: Falk, Juda, Moyses, Zelman, Hersl, Ábrahám, Salamon. Mindez a kémény és pince összeírásokban úgy fest, hogy a vizsgált 4 conscriptioban 53 alkalommal szerepelnek zsidók. Ebből pl. 1781-ben 14-szer, mégpedig a következő bejegyzésekkel és neveken: Bernáth (Piartz Úttza), Falk Lebl (Piarcz Úcza), Ibidem Sidó (Derék Uccza), Ibidem Sidó (Szepesi vj. sor), Ibidem Zsidó (Malom Szög), Ibidem Sidó Sellér (Fábián Úttza), Kádas Mátyásné (Kádas Úttza), Kun Gáspár házába Sidó meg égett (Piartz Úttza), Kun Páll házába Sidó meg égett (Piartz Úttza), Lőrintz (Piartz Úttza), Mojses Lebl (Piarcz Úcza), Sahter (Piartz Őttza), Salamon (Derék Uccza), Szűts János házába (Kádas Úttza). A zsidóságot a hadi, házi, türelmi és rendkívüli, tehát közadók mellett privát adók is terhelték, mint a háza, pincéje, korcsmája utáni vagy a sakternek és tanítónak fizetendő összegek is. A zsidóközösség tagjainak fele kereskedő volt. Gyakori közöttük a bőrés borkereskedő, de sok házaló, szekerező, bolti kereskedő, szatócs volt. Nem vetették meg a kézműves mesterségeket sem, mint pl. a szabó, a festő, a mészáros szakmákat. A város társadalmi és gazdasági életében a 18. század közepi nehézségeket az okozta, hogy Grassalkovich, a kamaraelnök nem adott bérbe zsidónak kincstári javakat, úgymint a görögöknek, így nem volt módjuk megélhetésre s inkább elszéledtek Miskolcról. Mindez persze ideiglenesnek mondható, hisz Grassalkovich távoztával a diósgyőri prefektusok utat engedtek a zsidó betelepüléseknek. így számuk ugrásszerűen növekedett a század vége felé, aminek következményeképpen a Kádas utcában zsinagógát is építettek, így a századvégen szívós küzdelmet folytattak az uradalmi regálék bérletéért. Mis107 Dobrossy!., 1991. 152-157. 142