A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

rületén lakó cigányok kitelepítésére rendelet született. A kezdeti sikerek ellenére végleges megoldás így sem született a cigányság otthonteremtése dolgában.

103 A vármegye vezetőségének odafigyelését dicséri, hogy amikor 1728-ban a miskolci mészárosokról statútumot alkotott, akkor tekintettel volt a zsidóság hagyományaira, így megengedték nekik, hogy saját mészárszéket építsenek a kóserhús árusítása végett. Ugyanebben az évben a meggazdagodás útjára lépett görög és zsidó kereskedőkről született intézkedés. Oka az, hogy többjüknek 500 hordó aszúszőlőből készült bora, sőt ezenfelül 300 hordónál is több aszúból készült eszenciája volt. Az ebből a vagyonból született tőke a megyében és Miskolc városában forgalomban lévő pénz rendes forgalmát az adófizetők nagy kárára megzavarja. 50 évvel később Miskolc lakosságának uradalmi jobbágyokká történő visszahelyezése ellenére a szerfölött megsokasodott görög kereskedők készpénzzel váltották meg a földesúri terheket.

104 Miskolc város jegyzőkönyveiben az 1730-as években a következő bejegyzéseket találjuk a miskolci idegen nemzetiségű lakosságról. A lengyelek és a görögök, mint borkereskedők többször kerülnek bejegyzésre. A zsidók adójuk miatt és kompániájuk hídépítésre szánt 3 forint 60 denárius értékű adománya okán. 1739-ben a Szepességből egy Orosz János nevű egyén jött munkára Miskolcra. Ugyanebben az évben jegyzik be a következő mondatot: „a városi tanács tilalma szerint pestises helyekről Miskolcra jövő cigányok és zsidók nem léphetnek a városba, úgyszintén a felső megyékből kaszálni szokott sáfrányosok, sokféle orvosságnak való olaj, csipke és szita hordozó tótok nem jöhetnek be". A fönt már említett megyei statútum ellenére még 1739-ben és 40-ben is Miskolcon a cigányok sátorban laknak és olykor csizmapatkolásból élnek.

105 A továbbiakban a miskolci társadalom nemzetiségei közül hárommal foglalkoznánk részletesebben. A görögséggel, a zsidósággal és a cigányokkal. A város társadalomtörténeti kutatásai eddig már mind a három idegen elemet megcélozták. így megjelent tanulmányokra hivatkozhatunk és újabban előkerült összeírásokkal egészíthetjük ki mondandónkat. Az utóbbi időben a miskolci görög kompánia történeti kutatásával Dobrossy István foglalkozott mélyebben. A 17. század végén városunk társadalmában már megjelentek a görögök, így 1692-ben egy Görög nevű, 1699-ben pedig Görög Dániel szerepel az összeírásokban.

106 Nagyobb számban a 18. század első felében jelentek meg és rávetették magukat a borkereskedelemre. 1777-ben 50 kereskedő családról van tudomásunk. Ittlétük szám szerinti csúcsát az 1792-93. évi összeírás regisztrálja, amikor 97 görög családot mutattak ki, ami kb. félezer fő miskolci tartózkodását jelentette. A 18. század második felében a város kamarai fennhatósága alatt kitűnően megegyeztek az uradalommal. Ók bérelték a boltok, korcsmák nagy részét és ők nyitották meg Miskolc első kávéházát is. A város jogi helyzetének megváltozásakor a görögöket nem számították a jobbágyokhoz, hanem évenként egyeztek meg velük megváltásuk összegében. A város kereskedelmi élete a 18. század folyamán egyöntetűen a miskolci görögség irányítása alatt állt. Felhalmozódott tőkéjük folytán a városkép alakításában is kezdeményező szerepük volt. Maguknak a főutcán épített szebbnél szebb kereskedőházaik mellett templomot, iskolát és ispotályt is építettek. Legnagyobb riválisuk nem a város vezetése, vagy az uradalom tisztikara volt, hanem az a zsidó kereskedőréteg, amely a 103 Tóth P.-BarsiJ., 1989. 70. és 75. 104 Tóth P.-Barsi J., 1989. 77. és 123. 105 HOMHTD 69.5.100. 106 Bm. L. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. IX. N°94. 141