A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

d) Kül Országban terhessebb adót fizetvén a Zsidó, mint Honnyunkban, a kevesebbel bírók, hogy boldogúlljanak, ide iparkodnak. e) A Zsidó, itt letelepdtével, Árendás nevet ruházván magára, az előtte iszonyatos testi fenyítéket maga után vonszó törvénynek sulija alá, mint Honoratior nem esik." Mindezek után statisztikusunk nem marad adós a vármegye másik fontos idegen népcsoportjának, a görögöknek bemutatásával sem. Ókét sommázva így láttatja: „A Nem egyesült Görögök, ámbár a Megye Népességének tsak 1/463 részét teszik is, még is speculátiójok után, a Megyének közép pontján, Miskoltzon, a legszebb házakat, legjobb szőllőket, szántóföldeket, réteket bírják, s minden intézeteikben egy nemzet se hághat nyomokba a pompára, életnek kénye-módjára nézve; s méltán fellehet felölök tenni, hogy ezen maroknyi léleknek erszénnyében van tsak nem egész Hegyallyai, Borsodi, Hevesi, Abaúji kereskedésnek haszna."

101 A fenti két forrás helyzetkép felmérése után lássunk — az eddigi kutatások szerint általánosnak remélhetően nem mondható — egy kirívó példát a különböző, de egymás mellett élő népcsoportok viszálykodására. Álljon itt egy 1792-es miskolci peres ügy tanúságtétel gyanánt.

102 A vádlott Tremmel Vencel 54 esztendős kovácsmester, miskolci lakos. Hogy miért is került bíróság elé, lássuk az ő elmondásában. „A dolog így volt: az Hollóné Asszonyom kis fia, az én kis fiamat zsidó fatyúnak nevezte, mellyet az én fiam nehezen vévén amazt egy kevéssé a kezével meg legyentette,... Hollóné Asszonyom azonnal nagy haraggal jött az udvaromban, s ott nem találván gyermekemet a házamban,... be ment, és ott a nagyob fiacskámat, a ki tsak 11 Esztendős elől fogta, a haját tépázta, és a földhöz tsapván, ottan kíméletlenül annyira meg taposta, hogy még most is a taposás miatt gyakran fajtatja az oldalát. Én ez alatt a szomszédságban lévén a kisebb fiam érettem szaladott,... én azzal haza szaladván Hollóné Asszonyomat az udvar kapuján ki jönni találtam, a ki is a hajamban akarván énnekem is kapni, én szándékát meg előztem, és hét vagy nyoltzszor úgy pofon vágtam, hogy a fejkötője ki hullott a fejéből, egyébbképpen pedig nem bántottam..." Az igazsághoz hozzátartozik, ha a másik szenvedő félnek az esettel kapcsolatos véleményét is megismerjük. Elmondása szerint „maga Tremmel Vencel egy erkölcstelen, makacs, mindenekkel veszekedő, vérengező természetű ember, aki senkivel és soha békével nem maradhat, minden keresztény felebarátját üti, veri, üldözi és az illy másoknak kínzásai előtte már csaknem szokásban vált... Büntetést méltán meg érdemli, anynyival is inkább mivel én fezen Nemes Város Tanácsához tartozó Tagjának Hitvesse lévén, és a ki gyermekségemtül olta mindenkor fedhetetlen életett éltem Közönséges megbotránkoztatás nélkül, ezen nem emberi módon esett meg verettetésemet ell nem leheti szenvedni." A miskolci korabeli peres ügyek sorában teljesen szokványos lenne ez az eset is, ha nem a „Zsidó" és „Keresztény" gyűlölet pattintotta volna ki a viszálykodása Lapozzunk bele a vármegye és a város jegyzőkönyveibe, hogy azokban milyen statútumok születtek a miskolci idegen elemek rendszabályozására. Megyei részről már 1724-ben intézkedés történt a miskolci házak között kalyibát építő cigányokról. Az intézkedés oka nem a cigányság városunkból való kitiltása volt, hanem e kalyibákban lévő szabad tűzhelyek veszélyessége miatt történt. Az ellenszegülőket 40 botütéssel büntették. Két évvel később a Helytartótanács kemény intézkedést foganatosított a cigányok városokból és falvakból történő kitelepítésével. Ennek nyomán Miskolc és a megye te101 Debreczenyi Bárány P., 1817.62. 102 HOM HTD 53.4552. 1-3. 140