A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Entzintroer, Pertli, Septsik, paptsik, Timsmid, Golovits. Zictenstáin, Himpel, Szolák, Hudák, Benyőts, Benyovits. Distrofák Dobi Petzko, Hudák, Setztina, Kabzsanyi pohornyik, Matitska, Kominyár, Urbányi. Mihalek, Kmetónyi, Galánek, Zsurányi. Gasperik, Czibula, Lapsánszki, Ohányi kapuszta, Pilárek, Vendrinszki, Debitzki Skultéti, Matsuho, Drevenyák, Varitzki Stajnhűbel, Zahora, Kevitzki, Sidnyótzki Répánszki, Mestitzki, Zvarinszki, Hrabótzki. Ezek voltak, s vágynak akik Miskoltzon palléroztak, De csak úgy hogy Templomjukban Szűrt, s Gubát bé nem hoztak. Ekként, minden Sidó s Görög fő Pallérozó lenne Ha a Ruha nem pedig Nyelv arra valamit tenne. így okoskodik a Buta, mivel jobban nem érti, Miből áll a pallérzottság még is barátit sérti. Nye butze tag harde proszim váz Szlovákok Tag, metzi váz naiszt naj viátz Hlupákok. A kézirat hátoldalán magyarázkodik a névtelen szerző, miszerint a „Miskoltzi Lutheránusok lajstromát és a görögökét" időtöltés végett közli öccse urával. Ennek ellenére számunkra nagyon tanulságos, hogy a város adólajstromából 194 szinte kiejthetetlen nevű egyént lehetett kigyűjteni. Mindez fölöttébb jó beköszöntő ahhoz, hogy mennyire fontos foglalkozni a város nemzetiségi dolgával. Az ugyancsak miskolci születésű Debreczenyi Bárány Péter Borsod vármegyei statisztikai kimutatása végén felhívja az olvasó figyelmét a vármegyében felduzzadt zsidó lakosság létszámára, és ugyanakkor magyarázatot is próbál adni erre a jelenségre. Számításai szerint a 166 321 lélekből álló Borsod vármegyében 1816-ban 5232 zsidó lélek találtatik. „Kitetszik ebbül az, hogy 30 esztendők alatt a lelkek száma 29 637 és így esztendőnkint tsak nem ezer lélekkel szaporodott; a Zsidók pedig az olta 3028 lélekkel szaporodtak." A jelenség magyarázatát 5 pontban véli kifejteni. „Mi oka lehet annak, hogy a Zsidók-száma nem tsak ezen, hanem a Lengyel országhoz közelebb fekvő Vármegyékben illy szembetűnő képpen szaporodik? Talán nem tsalatkozunk, ha annak okait ezekben határozzuk: a) Lengyel Ország tömve lévén ezen speculans nemzettel, ezen termékeny Magyar Országba siet, melly a kereskedésre magát el nem szánnja; b) Bejövén a Zsidó vagy titkos utakon, vagy a Földes Úrnak, s Jurisdictiónak inkább elnézésével, mint engedelmével, maga kevéssel megelégedvén, annyi hasznot ígér, s meg is ád Földes Urának, a mennyit jószágábúl még soha se vett be. így boldogulván mind maga, mind mellette az ő Földes Ura, a bizonyos haszonnal többeket édesget maga után. c) Ezen bevándorlást segítti a Kormány is az által, hogy virágzóbb állapotba akarván a kereskedést Országunkban hozni, ezen nemzetiséget, mint egyedül a kereskedésre fekvő kelő népet, a személyes köz terhektül feloldja, s azoknak pénzül való mértékletes megváltására szoríttja. 139