A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Még 1710-ben is a város főutcája mellett mindössze 7 mellékutca volt, ahol a contribuens lakosság nagy többsége fundust kapott és azon építkezhetett. Egy 1710. augusztus 15-i datálású összeírás szerint Miskolc város 8 utcájában szám szerint az alább megjelölt „Marhás Emberek" laktak: a Nagy utcában 13, az Újvárosban 20, a Czikó utcában 4, a Fábián utcában 12, a Hunyad utcában 8, a Meggyesalján 14, Mindszenten egy sem és a Szirma utcában 17 fő.

51 A 18. század második felében növekszik a város belterülete. Az 1764. évi kémény és pince összeírásban már 21 utcában találjuk a város contribuens lakosságát. 1781 és 1783-ban 27, míg 10 évvel később 30 fölötti az utcák száma, ahol a jobbágylakosság élt. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején készült úrbéri tabella a jobbágylakosságot két csoportra osztja. Egyrészt szabad menetelű zselléreket vagy inquilini jogi státuszú csoportot különböztet meg, másrészt hazátlan zselléreket, vagy subinquilinit. 1770-ben a szabadmenetelűek közé 909 családfő soroltatott, az uradalom hazátlan zsellérei sorába pedig 136 név került. Az összeírás érdekessége és egyben a város jobbágynépességének sajátja, hogy a város területén lévő belső fundusaik annyira elaprózódtak, hogy Qualitas Sessionis rovatot senkinek a neve mellett nem töltötték ki. A zselléri sorba taszított jobbágynépesség differenciálódásának mutatói a Fundus intravillanus rovatban kaptak helyet. Az 1145 családfőt magába foglaló összeírásból csupán 31 az olyan appertinentia, amely egy egész fundus tartozéka. A többi egynyolcados, egynegyedes, vagy kis számban kétnegyedes fundustartozék, de az esetek közel egynegyedében tartozék nélküli. A számítógépes feldolgozás alá vett négy 18. század második feléről tanúskodó összeírásból a contribuensek Miskolc társadalmában betöltött arányszámát igyekszünk megállapítani. Az 1764. évi kémény és pince összeírásban 1142 contribuens családfő került összeírásra, ami a városlakók 64,16%-át teszi ki. Közel 20 évvel később a contribuensek összeírt száma 349-cel emelkedett, így ekkorra már 1491 családfő conscribáltátott. Mindez a 80-as évek miskolci társadalmának 64,35%-a. Pontosítás végett a 80-as évek másik kiválasztott összeírásának adatai mellett se menjünk el. Itt a contribuens családfők száma 1429 fő, ami a társadalom 63,09%-ával egyenlő. Végül a század vége felé közeledve, pillantsunk bele a 1790. évi kémény és pince összeírásba. Itt a 2620 névvel szereplő miskolci adózó társadalomból 1769 fő nem nemesi származású. A nemtelen lakosság ekkor 67,52%-nyi része az adózó családfőknek. Az 1828. évi országos összeírás

52 összesítésében is a nemes lakosság és még számtalan társadalmi réteg mellőzése mellett az adózó családfők száma 2850 fő. Ha hiszünk a miskolci lakosság lassú, de töretlen fejlődésében, akkor igazolva látjuk ezt az öt összeírás statisztikai kimutatásában is. A contribuens családfők száma 1764 és 1790 között, közel 30 év alatt, 627 fővel bővült. Az ezutáni közel 40 év alatt mindez majdnem a duplájára emelkedett, hisz az 1790 és 1828 között eltelt közel 40 év alatt 1081 fő az összeírások alapján kimutatható adózó contribuens családfők növekedési száma. Az a minimális arány visszaesés, amit a miskolci nemesi társadalom vizsgálatánál érzékeltünk, itt a contribuens lakosság 3—4%-nyi létszámnövekedésével jár együtt. Mindez persze magában foglalja azokat a kimutathatatlan, az összeírásokba ritkán bekerülő marginális elemeket is, amelyek a 18. század végi magyarországi statisztikai szakirodalomban bizonyítást nyertek. Ha egy gondolat erejéig még időzünk az 1828. évi összeírásnál, akkor abból azt láthatjuk, hogy a miskolci társadalom nem privilegizált elemeinek 43,75%-a zsellér, 51 Marjalaki KissL, 1958. 133. vagy Mv. L. Miskolc város számadásai, 1710.

1. sorozat 27. kötet 52 Az eredeti fénymásolatát lásd: HOM HTD 94.125.1. (1-345.) 119