A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Hegymeg, Szikszó, Mád, Zádorfalva (Gömör vm.), stb. A másik kutatási probléma, ami bennünket foglalkoztat az a miskolci armalisták foglalkozásának kimutatása. Már a kutatás első időszakában felfigyeltünk arra, hogy fölöttébb sok az iparos foglalkozást űző nemesek száma. Közöttük mészáros, csizmadia, kalács- és perecsütő, ács, gombkötő, stb., de volt közöttük szolgabíró fia, vásárbíró, harangozó is. A másik nagy országos kezdeményezés a nemesség számbavétele miatt vagy inkább az adóalannyá történő visszaminősítés jegyében készült 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Ennek a conscriptionak a végrehajtási utasítása mindmáig nincs publikálva. Hogy mennyire használható a nemesség számának megállapítására az 1754-55. évi országos összeírás Illésy-féle összesítész, arra jó példát mutatott Odor Imre Baranya megyei nemesi feldolgozása.

27 Véleménye szerint az 1754-55. évi országos nemesi összeírás - pontatlanságai ellenére is - az időszak társadalomtörténetének egyik legfontosabb forrása, amely a későbbi - már általunk is említett - nemességigazolások alapjául szolgált. Borsod vármegye, vagy netalántán Miskolc nemességének ezen összeírás alapján és segítségével történő feldolgozását ez idáig senki nem végezte el. Pusztán az Illésy-féle megyei összesítés kapott helyet Nagy Iván Családtörténeti Értesítőjében

28 és Szendrei János adja annak az 542 főrangúnak és nemesnek a listáját, akik 1754-55-ben telekkel, házzal és egyéb fekvőséggel bírtak Miskolc városában.

29 Mielőtt a miskolci nemességnek a század második felében betöltött szerepére, számarányára térnénk, tekintsünk bele a Miskolc város statútumaiba is, hogy azokban milyen szabályozások történtek a nemességre vonatkozóan.

30 1724-ben intézkedés történt a nemesek bíróválasztáson történő kötelező megjelenéséről. Egy évvel később a nemesek és a jobbágyok teherviselésének különválasztása került beiktatásra. E szerint a nemesek vármegyei taxa fizetésre kötelezhetők, a fuvarozásban nekik is részt kell vállalniuk, ellenben a gyalogos szolgálatból csak levélhordással tartoznak, ugyanakkor nemesi házakba is lehet katonát beszállásolni.

31 5 évvel később megerősítést nyert a nemesek igás szolgáltatása. 1742-ben statútum készül a tizedekről, s ezzel együtt a tizedesek hatásköréről. Ókét azért említjük a nemesek között, mert az összeírásokból beigazolódott, hogy tizedeseket vagy kapitányokat szinte kivétel nélkül a nemesség soraiból választottak. Az ez évi rendelet szerint Miskolc városát ugyanúgy kell tizedekre bontani, amint azt 1724-ben felosztották. A tizedesek pedig kötelesek elvállalni a megbízatást, mellyel felelősséggel tartoznak az éjszakai strázsák kijelölésére. Egy évvel később statútum születik a kereskedelembe bekapcsolódó nagyszámú nemességről, még pedig a nemesek árusítási jogáról. A fentiekből is világosan látszik, hogy sokszor vármegyei nyomásra, de a város rendjének és nyugalmának érdekében a magisztrátus kezdeményezésére is létrejöttek azok a statútumok, amelyek a város privilegizált elemeit is kénytelenek voltak rendre utasítani. A szabályozás mellett észlelhető, hogy a nemesség városunk politikai és gazdasági életének mely részein aktívabb. A továbbiakban rátérnénk a városi nemességnek a 18. század második felében betöltött számarányának vizsgálatára. Ehhez természetesen mint legfőbb forrásként először említessék meg II. József korabeli első magyarországi népszámlálás ilyen irányú kimutatása. Az összeírás szerint az 1780-as években Miskolc társadalmának 6424 férfi27 ÓdorL, 1989. 35. valamint Ódorl, 1992. 81-84. 28 IllésyJ., 1899. 239-242. és 296-300. valamint IlléssyJ., 1900. 33. 29 Szendrei 1, 1904. 504-508. 30 Tóth P., 1981., az 1724., az 1725., az 1730., az 1742., az 1743. évi rendeletekből. 31 lásd még: Bm. L. IV. A. 1501/a. II. kötet 6-7. 110