A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

tagjából 30,48% volt nemesi rangú. 32 Látni fogjuk, hogy a város helyi összeírásaiban ez a 30%-os nemesi arányszám hogyan is alakul. A század második felének társadalmát négy metszetben, négy kémény és pince összeírás alapján kíséreltük megvizsgálni. A négy kiválasztott városi összeírás alaposság és körültekintés viszonylatában véleményünk szerint nagyon jónak mondható. A kiválasztott idősíkok, a század második felének arányos időelosztását is figyelembe véve a következőképpen alakultak: 1764, 1781, 1783 és 1790. Mind a négy összeírás gazdag adatát számítógépes feldolgozásnak vetettük alá. így a továbbiakban a lehívott csoportosított adategyüttesek végeredményeit közöljük. Az 1764. évi kémény és pince összeírásban

33 utcák szerinti bontásban nemeseket és nemteleneket kivétel nélkül, szinte házról házra nyomon követhetően írták össze. Az adóztatási célzattal készült összeírásban 1780 családfő neve szerepel. Ebből 638 nemesi származású, tehát az összeírtak 35,84%-a. Szembetűnő, hogy 1764-ben a Felső Újváros részben egyetlen nemes sem lakott. Ugyanez a helyzet a Kis Arnóth utcai 22 család lakójával is, akik között szintén nem akadt nemes ember. A Tetem Váron is egy nemes család lakott. A többi utcában váltakozó arányban találjuk a nemeseket és a contribuenseket. Az 1781. évi összeírás

34 már 2317 nevet tartalmaz, amiből 826 városlakó nemesi származású. A csaknem 20 évvel később készült conscriptiokban is közel azonos a nemesség Miskolc társadalmában elfoglalt aránya. Ekkor a társadalom 35,65%-át jelenti. Utcai viszonylatban a Tizen Három Város-ban a 102 összeírt családfőből csak 14 fő nemes (az utcai társadalom 13,73%-a). Kis Arnótot ekkor 30 család lakja, amelyből egy már nemesi rangú, beköltözött. A Tetem Vár 24 háztartásából is már kettő nemesi rangú. Itt vásároltak házat a minoriták és a csütörtöki barátok. A Kenderföld utca tiszta contribuens lakosú, egy háztartás kivételével a Pipis Domb Allya is. Az 1781. évi nagy tűzvész okozta károkra való tekintettel két évvel később ugyancsak alapos és körültekintő összeírás készült a város lakosságáról. Az 1783. évi kémény és pince összeírás

35 nem számottevő létszámkülönbséggel készült el. Ekkor 52 fővel kevesebb név került lajstromra, mint két évvel ezelőtt. 1783-ban 2265 összeírt családfőből 836 fő, vagyis az összeírtak 36,91%-a volt kimutathatóan nemesi származású. A két összeírás közötti számbeli különbség figyelmetlenségből adódhatott, hisz a már előzőekben is felemlített Kis Arnóth utcában a két évvel ezelőtti 30 család helyett most csak 26 háztartásba kopogtatott be az összeírás elkészítője és tartott felmérést. Az eddigi tendenciáktól eltérően fordított helyzetre is figyelmesek lehetünk, hisz az Új Város Pece Mentében városrész 41 összeírt családfőjéből csak 12 a nem nemes rangú személy. A Pipis Domb Allyán továbbra is kevés a nemes (csak két család), ugyanakkor tiszta contribuens többségű része a városnak a Kenderföld utca. Az 1790. évi kémény és pince összeírásban

36 2620 adózó polgára szerepel Miskolcnak, aminek nemesi társadalma immáron csak 32,48%, (851 fő). Az összeírás az utcák megjelölése nélkül készült. Ha összevetjük a négy említett kémény és pince összeírás statisztikáját, akkor láthatjuk, hogy a nemesség számának emelkedése töretlennek mondható, de Miskolc társadalmában elfoglalt arányuk, ha ugrásszerűen nem is, de csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi összeírás (1790) egyik figyelemre méltó jelensé32 DányiD.-DávidZ., 1960.44-45. 33 Bm. L. IV. 1501/b. 309/1764. 34 Bm. L. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. X. N°105/13. 35 Bm. L. IV. 1501/b. Ö. 31. (1783) 36 Bm. L. IV. 1501/b. Kémény és Pinczék Conscriptioja (1790) 111