A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

mind a két rendbeli lakosság kötelezettségeit körülírta. A város jegyzőkönyvébe bejegyzettek szerint:

25 „1. Mivel a nemesi rend a porció-fizetés és kvártélytartás alul mentve van, a vármegye határozatából bizonyos taksát fizet, amelynek külön perceptora legyen, aki ha a szükség úgy kívánja, executióval is behajthatja a taksát. Ez tartozik számot adni a miskolci járás szolgabírójának. 2. A libertinusok kétszer annyi fuvart fognak adni, mint a nemesek. 3. A gyalogszerrel való szolgálat a libertinusok dolga, a nemesség csak levélhordással fog ezentúl tartozni, ezzel is csak in tertialitate (harmadrészben). De ha a város vagy a vármegye hasznára szükséges a gyalogszolgálat, azt egyformán tartoznak teljesíteni. 4. Ha annyi zászlóalj szállásolhatnék el a városban, hogy nem férne el, vagy olyan tiszt jönne, aki libertinusoknál nem akarna megszállni házoknak csekély volta miatt, ily esetben a nemességhez is lehet szállásolni; de arra vigyázzanak a bírák, hogy a harmadrészt ez is túl ne haladja". A továbbiakban szólnunk kell az országos nemesi összeírásokban vagy nemesi vizsgálatokban szereplő miskolci nobilesekről. A királyi udvar az 1715-20. évi sikertelen országos adóösszeírást követően legelső feladatává tette a helytartó tanácsnak azt, hogy az ország nemeseit írassa össze. Ugyanis politikai téren, de az államigazgatásban is nyomasztóvá vált a nemesség túlsúlya. Az adóalanyok szaporítása vezérelte III. Károlyt, amikor elrendelte 1723-ban a nemességvizsgálatot. Ezzel egyszersmind egybe volt kötve a nemesi levelek és igazolványok megvizsgálása is, az ún. investigatio. Borsod vármegye is megkapta az erre vonatkozó rendeletet, s 1724. június 26-án az alispán elnöklete alatt bizottság létesült az „indubitatus nemesek" összeírására. Az összeírás lassan, és a vármegyék szabad értelmezéséből adódóan, nem egységesen történt. Módosított és határozottabb szabályok kiadatása mellett 1732-ben újra elrendelték az országos nemesi vizsgálatot. Miskolc esetében is ez az investigatio csaknem az egész század folyamán tartott (1734-1779). A vármegye protokollumai ettől kezdve telve vannak a nemesi levelek számbavételével. A mindig újabb és újabb nemesek beköltözésével az összeíróknak elég dolguk akadt, mire az igazolásokkal elkészültek. A miskolci nemesi családok igazoló okmányai vagy az inquiraltatók tanúvallomásai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Acta Nobilitaria 21 doboznyi iratanyagában lelhető fel.

26 A megyei anyag 1280 családi iratköteget tartalmaz, amelyből a miskolci nemesi családnevek ismeretében kiszűrhető a városi nemességre vonatkozó anyag. Az iratok, az igazoló dokumentumok 1734 és 1779 között kerültek az igazoló bizottság elé. Magunk részéről elkezdtük e nagy mennyiségű anyag feldolgozását. Eleddig a munka nem fejeződött be, így csak részeredményeket tudunk adni a kutatás jelenlegi állásáról. A kutatással elsősorban arra kívánunk választ kapni, hogy honnan érkeztek a miskolci armalista nemesek? („Honnan szakadott vala Miskolczra?" - kérdésre kívánjuk a válaszokat összesíteni.) Ahogy Veres László kutatásaiból ismerjük, a Miskolcra betelepült armalisták a 18. század elején a városunkhoz közeli településekről szivárogtak be. Az Acta Nobilitaria anyagának feldolgozásából pedig már most érzékelhető, hogy a század közepe felé és annak második felében már a szomszédos vármegyékből vagy még azon túlról érkeznek hozzánk a letelepülni szándékozó armalisták. Ilyen települések pl. Pelete (Zemplén vm.), Sáros Kis Patak, Szendrő, Tőke Terebes, Sajóvelezd, 25 Mv. L. Miskolc város jegyzőkönyvei II. kötet 5. vagy Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 39. 26Bm.L. IV. A.—516. 109