A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –
43-as számú épület: Téglalap alakú, padlószintjével kissé a korabeli szint alá süllyesztett épület (3.; 11. kép). Az ÉNy-DK-i tájolású, téglalap alakú, 7,5x6 méter alapterületű épület padlóját 40-50 cm mélyen a korabeli külső járószint alá mélyítették. Falát az épület négy sarkában, valamint az oldalai mentén 1,5-2 méterenként leásott cölöpök tartották. A 2535 cm vastag cölöpök számára 40-60 cm átmérőjű, 80-100 cm mély gödröket ástak. A cölöpök közötti szakaszokon, egymástól 15-20 cm távolságban vékonyabb karókat vertek le. A fal vastagságára az épület oldalai mentén helyenként megtalált keskeny sárga agyagsávok utalnak (4. kép, 8. kép l). 20 Ezek a sávok az oldalak mentén 40-60 cm vastagságban helyezkednek el. A bejárat feltehetően a DK-i sarokban, a rövidebbik oldalon lehetett. Itt ugyanis két nagy cölöp között megszakad a kis karók alkotta sor. Tüzelésnyomokra az épület hossztengelyében, az É-i fal közelében leltünk. A padlón 45 cm átmérőjű, erősen égett folt került elő. A padlót vékony kavicsréteggel fedték ( s 770). Stratigráfia: Az épületet az s 200 kevert feltöltés felszínébe ásták. Használatát követően gödrét betöltötték ( s 552). Ez a betöltés elválik környezetétől, egynemű, viszonylag rövid idő alatt került az épületbe. Ebbe a sárga agyagos betöltésbe ásták azokat a gödröket és cölöplyukakat ( s 431; s 432; s 433; s 434; s 436; s 475; s 476; s 485), melyek ezen a területen a legkésőbbi objektumok (12. kép). °43 szintje alatti területhez tartozik az s 353 kemenceomladék, valamint az s 770 padló alól előkerült s 736 gödör. Kronológia: Az épület alatti gödörből, valamint a kemenceomladékból nagy mennyiségű, Árpád-kori kerámiatöredék került elő. 21 Az épületet, mielőtt betöltötték, gyakorlatilag teljesen kiürítették. Padlóján csupán két darab Árpád-kori és három darab, szürkésfekete színű, gyorskorongon készült, jól égetett, duzzadt, kihajló, késő középkori peremtöredék volt (73. kép 9). 20 Az épület bontása során eleinte feltételeztük, hogy a vázszerkezetes falat egy alkalommal átépíthették. Több olyan nagyobb, betemetett cölöplyuk is előkerült, melyek betöltésébe kisebb karólyukak mélyedtek. Különösen jól megfigyelhető volt ez az épület ÉNy-i rövidebbik oldalánál. Az ÉK-i sarokban álló cölöp mellett állhatott korábban az s804 cölöp. A cölöp kiszedését követően - feltételezésünk szerint - annak betöltött gödrébe került az s805 karó, de fedte azt a már említett keskeny sárga agyagréteg is. A fal átépítésére következtettünk abból is, hogy az épület bontása során az ÉK-i sarokban előkerült egy, látszólag a sarokhoz csatlakozó kemence égett foltja (s353). A fal kibontását követően azt tapasztaltuk, hogy a feltételezett, falsíkból kiugró kemence várható tüzelőnyílása előtt folyamatos karólyuksor volt, ami a korábbi periódusban használt kemence szájának esetleges későbbi elfalazására utalt volna. Ebben az esetben, a kemence használata idején még állhatott az s804 cölöp, ami az ÉK-i sarokban álló cölöppel együtt a tüzelőnyílást határolta volna két oldalról. Erre a megoldásra, még ha igen tűzveszélyesnek tűnik is, épp a 23. sz. épület példája alapján gondoltunk. Ez ellen a lehetőség ellen szólt, hogy az s353 kemence omladékából illetve tapasztásából Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő. Az épület azonban jóval fiatalabb e kerámiatöredékeknél. Az átépítés ellen szól még, hogy a falat tartó cölöpök akkor helyezkednek el szimmetrikusan, ha rendszerükbe beletartoznak a „korábbinak" vélt cölöpök is. Az s845 karó hasonlóan egy betöltött cölöpgödörbe került, de itt jól meg lehetett figyelni a belső cölöphelyet is, tehát ez esetben a karó a cölöppel egy időben, közvetlenül a cölöp mellé, annak betöltésébe lett leásva. Ezek összegzéseként valószínűbbnek tartjuk, hogy nem történt nagyobb átépítés, s az s353 kemence nem tartozott az épülethez. 21 A középkori Muhi 1995. évi feltárásán, a település déli végében előkerült Árpád-kori régészeti anyag feldolgozását Kulcsár Mihály régész végzi. 10
