A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

val vincellért immunitásban tartani nem engedtetik, hanem az possesionatus uraknak és a nemes vármegye szolgálatában foglalatoskodó assessoroknak és tiszteknek, azoknak pedig, ha szőlőjüknek proporciója magával nem hozza, többet egynél tartani nem admittáltatik, consulálván ebben vármegyénk közönséges terhét supportáló lakosok, és azon terhek repartitiójához kívántató lelkiismeret conservatiojának".

20 1725-ben Borsod vármegye a miskolci kézműves nemesekről hozott statútumot.

21 Miszerint Miskolc város főbírája több panaszt is terjesztett a vármegye elé, hogy a városban lakó kézműves mesteremberek némelyike, bízván nemesember voltában, a főbíró joghatósága alá nem hajlandó alávetni magát. Pedig a céhkiváltságok és a céhtörvények bizonyítják, hogy minden mesterember, aki mesterségéből él, köteles elismerni a bírói joghatóságot. Ezen rend megszegése esetén a szolgabíró 12 frt.-ra köteles megbüntetni. Két évvel később a taxás nemesek kötelező szolgáltatásairól adtak ki statútumot. A rendelet értelmében a saját örökséggel, birtokkal nem rendelkező taxás nemesek ilyenek pl. a miskolciak is - a reájuk kivetett adó megfizetésén túl a fuvarbéli szolgáltatásokat is kötelesek teljesíteni és e módon is segíteni a szerencsétlen népet. Ellenszegülés esetén katonai végrehajtásra számíthatnak.

22 1735-ben a miskolci adófizetők összeírásáról szóló megyei statútumban

23 külön kihangsúlyozzák, hogy a jövőben ne változtassák meg a miskolci taxás nemességre kivetett adót, a nemesek lajstromát pedig a kivetéssel együtt végérvényesen össze kell állítani. A miskolci nemességnek vármegyei szintű fegyelmezése persze nemcsak a század első felének sajátja. 1764-ben pl. a közbiztonság fenntartásához szükséges pénz előteremtéséről kiadott megyei statútumban ugyancsak az ellenszegülő városi nemesség problémájára derül fény. „A Miskolcon lakó nemesek nem akarják befizetni a város közbiztonságának fenntartására fizetni rendelt hányadot, és az éjszakai őrállás költségeit. Ezért mostantól a közbiztonság terhét a nemesek, nem kevésbé mint a nemtelenek, vállalni kötelesek, hiszen az ebből származó előnyöket a nemesek és a nemtelenek egyformán élvezik. Ha valaki a nemesek közül a vagyona arányában a már említett őröknek járó összeget nem óhajtja kifizetni, a köztisztviselői ügyész, mint felperes a birtokarányos összeget behajtja rajta".

24 A Rákóczi-szabadságharc idején Borsod vármegyében, de Miskolcon is nagy szerepet játszottak a hajdúk, kik mint katonák adómentességet élveztek. A nemesek és jobbágyok közt foglaltak helyet jogi szempontból s az egyes helységekre nézve keresett kiváltság volt, ha a hajdúközségek közé felvették őket. Ilyen hajdúközségek voltak s külön oltalomlevelet is kaptak a fejedelemtől: Ernőd, Ónod és Szederkény. A szatmári béke után, III. Károly uralkodása alatt a hajdúk letűnnek a szereplés teréről. Egy részük, különösen a hajdúközségekben armális levelet szerez, másrészük pedig, pl. Miskolcon az ún. libertinus (szabados) osztályt alkotja. A súrlódás a nemesi rend és a libertinusok között sokáig fennmaradt Miskolcon. A város végül a tűrhetetlen helyzet orvoslására vállalkozott, miszerint 1725. január 6-án rendszabályokat léptetett életbe, melyekkel 20 Bm. L. Megyei jegyzőkönyvek XVIII. kötet 291. vagy Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat, 11-12. 21 Tóth P.-Barsi J., 1989.73. 22 Tóth P.-Barsi J., 1989.76. 23 Tóth P.-Barsi J., 1989. 84. 24 Tóth P.-Barsi J., 1989. 107. 108