A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Szepessy, a Mocsáry, a Bük, az Aszalay és még néhány más család birtokában vannak: a város többi épületét kevés igénnyel és költséggel építették gazdáik".

16 A miskolci possessionatusokról már szó esett ebben a fejezetben. A nemességnek ez a rétege éppúgy köteles volt a közteherviselésben részt venni, mint a többi nemes, mégis kezükben lévén a vagyon és ezzel együtt a hatalom, jobban dacolhattak a magisztrátussal, mint a szegényebb nemesek, s különösen a kvártély tartás alól vonták ki magukat. Éppen ezért a possessionatus urak közé való felvétel kívánatos dolognak tűnt mindenki előtt. Miskolc városa 1715. december 9-én tartott tanácsülésében el is határozta, hogy mivel némely becsületes emberek a possessionatus urak közé óhajtanák magukat felvétetni, a szegény nemesek kárára és sérelmére, tehát az ilyeneknek possessionatussága ellen a vármegye törvényesen contradicál. Amellett az ilyeneket mind kvártélytartásra, mind egyéb közönséges terhek viselésére, mint eddig, rá kell szorítani.

17 Minthogy a nemesség mindinkább kivonta magát a szállásadás kényszerűsége alól, ezért az országgyűlés elrendelte, hogy a főbb helyeken kaszárnyákat kell építeni. Miskolc város már 1725 tavaszán építteti a kvártélyos tiszt uraknak szükséges házat.

18 Az állandó hadsereg felállításának törvénybe iktatásával a nemesség a honvédelmi terhektől megszabadult - persze csak részben, mert a nemesi felkelést a király mindenkor elrendelhette -, így a törvényhozás taxa alá vette az ország összes nemesét. A taxa, melyet minden saját fundusán lakó nemes ember tartozott fizetni, fél frt.-tól 3-4 frt.-ig emelkedett aszerint, hogy kinek mekkora vagyona volt. Az olyan nemesek, akik jobbágyfunduson laktak, tehetségük arányában a település házipénztárába szintén fizettek. Mondanunk sem kell, hogy a nemességnek nem tetszett ez a taxafizetés. Ennek ellenére bele kellett törődnie sorsába, és már 1725. január l-jén a vármegye ezt az adót az összes nemesre kirótta. Miskolcon ekkor 133 nemes fizetett taxát.

19 A vármegyének több ízben erélyesen kellett fellépnie, hogy ezen adó alól való kibúvást megakadályozza. Voltak ugyanis szegényebb armalisták, kik színleg vagyonosabb nemesek szolgálatában állottak, csakhogy ne kelljen a teherviselésben részt venniük. Ezek ellen 1716. május 12-én a vármegye a következő statútumot hozta: „Minthogy a szegénység pretextusa alatt sok lakosok szokták magukat az közönséges teherviseléstől abstrahálni, sok olyanok is, akiknek alkalmas fakultásuk vagyon és a szolgálat nélkül másként is ellehetnének, amelyek arra gyakorta közönséges gyűléseinkben nem kicsiny dissensiót és differenciákat seborialni szoktanak; az ilyen dissensionak és controversiáknak eltávolítására nézve determináltatik, hogy ennek utána a szolgálatra magukat kötelező személyeken, akik immunitásban fognak maradni, értetnek azok, valakik uroknak conventiojokon élnek, tiszti vincellérek, béresek és kerülők, az possessionatus urak pedig tarthatnak jószágukban egy ispánt, akik fejüktől és urokat szolgáló lovaktól, ezenkívül 2 marhájuktól immunitáltatnak, de ha ezen kívül több fakultásuk lészen, azoktól mind kvártélytartást, mind fizetést proporcionate fognak supportalni, akiknek pedig az fellyebb megírt immunitásra való fakultásokat nem excedállya, az olyanok az kvártélytartástól immunisok lesznek. A köznemeseknek és gazdáknak, akik maguk is szőlőkben ki szoktanak járni, más szegény lakosok injuriájá16 TóthP., 1984.66-67. 17 Mv. L. Miskolc város jegyzőkönyve I. kötet 681. 18 Mv. L. Miskolc város jegyzőkönyve II. kötet 20. 19 Bm. L. Megyei jegyzőkönyvek XX. kötet 198-218. vagy Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat, 9-10. 107