A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

Mindent egybevetve az erődített lakóház, a torony eleinte a vidéken vált be, s abban az időben, amikor a nemesek már kezdtek beköltözni a városokba (Itáliában és DélFranciaországban) még javában folyt építésük a vidék téréin. Másrészt ekkoriban terjedt építési divatja nyugati irányba, hogy végül még Skóciában vagy a Kárpát-medencében se tudjanak lemondani róla a fegyverforgatásból élő nemes famíliák. Annak következtében viszont, hogy ez utóbbiak áttelepültek a városokba, szükségképpen ragaszkodtak megszokott épületeikhez. Itt azonban feleslegesek a szűk ablakok, s egyáltalában a védhetőség, hiszen a városfalak elegendő védelmet biztosítanak. Viszont mód nyílik arra, hogy ezeket a tornyokat több komforttal lássák el és végülis kényelmesebben éljenek bennük. Bár Aix en Provence szomszédságában olyan lakótornyokban laktak a vidéki nemesek, amelyek két-háromszintesek voltak, s alapterületük 10 x 5 m, magasságuk 10 m, bejáratuk pedig 1,75 m magasan a talajszint felett, ahol is egy nagy konyhát, voltaképpen a legnagyobb helyiséget képezték ki, s ilyenek még a 15. században is épültek, a városban már erkélyes házakká változtak az egykori sötét tornyok. Volt, ahol a konyha terét megosztva szobát képeztek ki. Ez a gyakorlat kivált német nyelvterületen vált be, úgyhogy a svájci városok lakói is északi szomszédaiktól ismerték meg ennek az építkezésnek az előnyeit.

15 Az emeletes parasztházak mintái Úgyszólván alig tudunk valamit arról, hogy mikor építettek először emeletes parasztházakat. Az adatok csak városi épületekről maradtak fenn, a források ott sem buzognak bőven. Alighanem Itáliában kell a legkorábbi nyomokat keresni. Toszkánában például vagy Lombardiában (különösen Bologna környékén) a 14. században sok a telekspekuláció. Városi szegényeket ültetnek bérlőkként lakatlan legelőkre. Az első lakóházak 4-5 m x 10-12 m alapterületűek és nincsenek is belső válaszfalaik. Toszkánában a bérlők (poderi) tégla- vagy kőházakat építenek és cseréppel fedik az épületeket. Ezek 10-12 m x 5-6 m alapterületen állnak, 5 m magasak és két szintesek. A földszintjük konyha és éléskamra, az emeleten alszanak, és itt egy loggia is van. Piemontban és Emiliában számtalan változatuk alakult ki. Leggyakoribb megoldás, ha a földszinten istálló van, az emeletre pedig egy oldallépcsőn lehet feljutni, majd belépni a konyhába, s onnan a hálóhelyiségbe. Nyilvánvaló, hogy az ilyen házakat városi minták nyomán építik. Sőt eredetileg a nemesi toronyházakban kísérletezték ki a legcélszerűbb megoldásokat. Az előképekhez mérten azonban ezek a házacskák már egészen kicsinyek. Még kisebbek a városi szegény negyedek épületei. San Colombano (Lodi mellett) egyik utcájában a városfal mellett 1437-ben hat házat írnak le s mindössze 27 m

2 alapterületük van épületenként. Két részre vannak osztva: sala és camera van bennük. Néhány kézműves és egy fürdős lakik bennük. Ez arra vall, hogy a városban van már slum, ha annak méretei a modern időkben ismertekhez mérten még csekély is. De benne őrződik a hagyomány folyamatossága és az anyagi motiváció révén kialakuló változatosság. Itt tűnnek fel az első téglaépületek, holott a 12. századi itáliai városok még tele vannak faházakkal. Bologna, Siena, Velence már átépült a 14. századra. Az olcsó tégla ellenáll a tűznek. Firenze és Siena házai (még a paloták is) téglafalúak, csak a 15. században építik az első kőépületeket. Genuaban a földszintet kőből, az emeleteket téglából falazták. 15 Barker, 1973. 155-177.; Biffoli - Ferrara, 1938.; Cherubini - Francovich, 1973. 877-904.; Chierici, 1921. 343-380.; Desplanques, 1971. 93-101.; Francovich - Gelichi - Parenti, 1980. 173-247.; Heers, 1981. 47-93.; Kent, 1978.; Mazzi, 1980. 137-152.; Pinto, 1980. 153-172.; Radont, 1987. 361-393.; Ring, 1979. 2-21. 80