A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIGA Gyula: Dobossy László 1911-1995

DOBOSY LÁSZLÓ (1911-1995) VIGA GYULA ****** 1995. október 26-án, életének nyolcvanötödik évében elhunyt Dobosy László nyugalmazott ózdi tanár, iskolaigazgató, a „nem hivatásos" néprajzi és helytörténeti kutatás egyik legjobb és legeredményesebb művelője. Ennyi lenne talán a bevezetése egy lezárt életút méltatásának, a hivatalos tények, adatok, eredmények felsorolása előtt. Ám Dobosy Laci bácsival - miért ne legyen így neve itt is - majd két évtizedes, hol intenzívebb, hol távolabbi munkakapcsolatom volt, nem lehet személytelen, távolságtartó a nekrológ sem. Már csak azért sem, mert itt van előttem az íróasztalon az öt, kisalakú gépelt lap, amelyeken ő maga írta meg egy hónappal 70. születésnapja előtt az önéletrajzát, s amit azóta őrzök - a gépelés mellett jellegzetes apró betűs betoldásaival. Tíz évre rá újabb önéletrajz kerülhetett mellé, amikor 80. születésnapját ünnepelte. Adataim tehát első kézből származnak, azokat Tokaji Magdolna információival egészítem ki, aki 1994-ben állította össze Dobosy László bibliográfiáját (Városi Könyvtár, Ózd kiadása). Dobosy Lászlónak szinte két élet adatott. Az első a pedagógusé, tanáré, aki igen aktív közéleti szereplő volt, s elsősorban szakmunkásokat, munkásokat nevelt fel Ózdnak és a borsodi iparvidéknek. A másik, amire közben is készült, de 1971 végétől, nyugdíjazásától kezdődött: két és fél évtized rendkívül intenzív, aktív kutatómunka Ózdon és környéken, valamint Gömörben a régészet, néprajz és a helytörténet területén. Mi, múzeumi munkatársak már csak ezt ismerhettük. A mindig érdeklődő, újabb feladatokért, ötletekert kopogtató, zavarba ejtő szorgalmú, mindig hiteles és megbízható kutatót. Rendkívül komolyan vette ezt a munkát, s végtelenül becsülte mások, elsősorban a „hivatásos" szakemberek munkáját. A maga sajátos, „szikár" módján persze érezte a sajat értékeit is, de mindig kért és valóban várt tanácsot, irányítást a sokkal fiatalabbtól is. Rendkívüli munkabírással végezte a kutatómunkát: hatalmas területeket járt be még fájós lábbal, nehézkesen mozogva is, rendkívüli tömegű iratanyagot volt képes áttanulmányozni. Adatai, írásai éppen oly egyértelműek, megbízhatóak, amilyennek őt magát 721