A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABÓ Kálmán: Joó Tibor 1925-1995

megyei műemléki albizottság titkára volt. A Magyar Jogász Szövetség Vállalati Jogász Szakosztályában mindvégig tevékeny tag és vezető tisztségviselő volt. Házasságából egyetlen gyermek származott, Joó Klára, aki a Képzőművészeti Főiskolán szerez rajztanári és restaurátori oklevelet, de megfelelő állás és lakás hiányában - egy sikertelen, négyéves házasság után -, 1981-ben az akkori NSZK-ba kerül és ott házasságot köt Sebastain Roser szobrászművésszel, akinek édesapja neves színházi rendező, édesanyja sikeres mesekönyvíró és illusztrátor. Házasságukból négy aranyos, tehetséges gyermek születik: Margit, Emese, Jakab és Réka. Jelenleg saját műemlékházban élnek Regensburgban. Egyre gyakrabban látogatják feleségével a kint élő kis családot, mígnem 1985. szeptember 10-én felesége fiatalon el nem hunyt. Ezután nyugdíjas élete a jogi munka, a műemlékkutatás és az unokák látogatása között oszlik meg. Utikönyvei tanúskodnak az előre kijegyzett megtekintendőkről, művészi színvonalú felvételei a tervek végrehajtását, a szakadatlan gyűjtőmunkát bizonyítják. Két korábbi súlyos veseműtétje után néhány kisebb előjel; s 1981. március 19-én „családi" betegségük, agyvérzés éri előbb közepes, majd néhány napon belül súlyosabb formában; csupán a gondos orvosi kezelésnek, egy csodálatos főorvosasszonynak és osztályának köszönheti, hogy néhány hónap múlva ápolásra, imádott lányához és négy unokájához költözhet és négy szép, majd egyre nehezebb évet tölthet körükben; bár betegen, ágyhoz kötötten, de tiszta értelemmel. Mint beteg is mintabeteg, fegyelmezett, erős gyógyulási akarattal, akit ápolói is szeretve tiszteltek. Sajnos az állapota betegsége jellege következtében folyamatosan, egyre inkább romlik és már csak meghalni térhet vissza Magyarországra. 1995. május 6-án hunyt el Kiskovácsiban, Pomáz mellett. Hamvait 1995. július 28-án a kassai, védettnek nyilvánított Rozália temetőben helyeztük örök nyugalomra, végakarata szerint: imádott felesége mellé, az Oelschláger síremlék mellett. A családi síremléket Ory Lajos építészmérnök tervezte; dr. Joó Tibor urnasírját kassai vállalkozók kivitelezték hasonló, míves színvonalon, a síremlékkel azonos stílusban, anyagban, betűformában összehangolt megoldással. Mind a búcsúztatás, mind a temetés a római katolikus egyház szertartása szerint történt, lévén dr. Joó Tibor egész életében vallásos, a hite szerint élő és cselekedő egyháztag, aki emberi adottságai mellett Isten erejébe vetett hitének is köszönhette, hogy oly sok megpróbáltatás, nehézség után is mindig újra tudta kezdeni és végigvinni gazdag, tartalmas életét. Emlékét családján kívül barátai, ismerősei és tisztelői, de nem utolsósorban művei is megőrzik. Miskolc, 1995. december 3. 717