A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

KOZMÁNÉ BÁNYI Judit: XVII. századi ólommázas kerámiatál restaurálása

XVII. SZÁZADI ÓLOMMÁZAS KERÁMIATÁL RESTAURÁLÁSA KOZMÁNÉ BÁNYI JUDIT A XVII. századra datált tál a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Gyűjteményének darabja. Az ónodi vár ásatása során került elő 1986-ban.

1 Restaurálása - a forma megőrzése mellett - a motívumkincs megmentése érdekében történik. A tárgy adatai Leltári szám: 87.1.732.-734. Átmérő: 28 cm Fenékátmérő: 9 cm Magasság: 7,2 cm Anyagvastagság: 4 mm Történeti áttekintés Az ónodi tál a XVI-XVTÍ. század kerámiaművességének jellegzetes darabja. E kor fazekasságának megteremtője az a XV. században született ízlés és igény, amelyre egyrészt a közel-keleti török luxusiparcikkek, a textilek, fémedények, nyergek, fegyverek, másrészt az egész Európát meghódító reneszánsz díszítőművészet volt hatással. A főúri rétegektől a nemes és polgári háztartásokig mindenhol megjelent a barna kontúrozású, zöld és vörös töltésű, növényi motívumokat tartalmazó kerámiastílus. Publikált régészeti adatok alapján ü volt hódoltságban, illetve annak peremterületein terjedt el: a Szeged-Pécs-Balatonfelvidék-Vác-Rimaszombat-Kassa-Kolozsvár vonalon belül. A legtöbb kerámia várásatások során került elő. Ezekben a gazdasági-kulturális központokban több száz éven keresztül folyt pezsgő élet, a leletek meglehetősen tág intervallumban helyezhetők el. Ezt a szóródást erősíti az élénk kereskedelem hatása, hiszen külön kell választani a helyi és a vásárolt termékeket. A várakban egyidőben többféle társadalmi réteg élt, akik különféle minőségű kerámiát használtak. A diósgyőri várban, Miskolcon a belvárosban, valamint az ónodi vár ásatása során előkerült leletanyag nagy része azt bizonyítja, hogy ezek a kerámiák bizonyosan hazai készítésűek, ám díszítési módjuk keleti rokonságról árulkodik. Ez a növényi motívumokat használó díszítőtechnika - reneszánsz motívumok alapján szerkesztve - sárgásfehér alapon kontúrozott, zöld és vörös színeket használ. Ez a díszítési mód a XVII-XVIII. században már nemcsak a magyar területeket jellemezte, hanem Európa számos vidékén általános volt. Különbség csupán a használt motívumokban és a kontúrozás technikai megoldásában volt, a motívumokat néhol írókával, néhol karcolással keretezték, de előfordult a két módszer kombinálása is. Sgraffitó technikával keretezett ép edények ma1 Révész László: Az ónodi vár régészeti kutatása 1985-89. Castium Bene 2/1990. Budapest 1992. 193-197. 701