A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

számíthatnak-e gyermekáldásra. Ha valamelyikük meddő volt, erről is tájékozódhattak. Ezek ismeretében dönthettek arról, hogy összeházasodnak vagy sem. Ettől az időtől kezdve egyre több gyermektelen házaspár próbálkozik meg terméketlenségük gyógyíttatásával. Ekkor már nem a javasasszonyt keresték meg gyógyulást remélve, hanem inkább az orvos segítségét igényelték. Persze addig, amíg a közvélemény a gyermektelenségért csak az asszonyt hibáztatta, amíg a férfiak nem tartották magukat nemzésre képtelennek, kevesebb volt a gyermektelen asszonyok száma. Mert ha a menyecske tudta, hogy nem benne van a hiba, akkor született gyermeke. Más férfival lépett kapcsolatba, s biztosította gyermeke megszületését. Az ilyen eseteket a faluban mindenki tudta, csak éppen a férj nem. Egy darabig suttogtak róla - és sokszor éppen a férj cáfolta a leghevesebben, ha a fülébe jutott -, azután elhallgattak. Az asszony félrelépését tehát bocsánatos bűnnek tartotta a közvélemény ilyen esetekben. A férjnek - ha ez tudomására jutott - csak két választási lehetősége volt, s rendszerint azt választotta, hogy a kakukkfiókát saját gyermekének fogadta el. Ha nem ezt tette volna, akkor számíthatott arra, hogy a felesége elhagyja. Vagy a természetes apával állt volna össze, vagy egyedül nevelte volna gyermekét. A nagyszülők azonban mindig ragaszkodtak az unokához, így az asszony a legtöbb ilyen esetben megmaradt. 4. A MEDDŐSÉG OKA, ORVOSLÁSA Bár a házasságkötések mindenkor az utód vagy utódok biztosítása végett történtek, mégis előfordult, hogy a házasságból nem született gyermek. Ha csak egy-két év telt el, hogy az ifjú asszony nem lett terhes, akkor még nem volt olyan nagy baj, bár már a második évben megkezdődött a suttogás. A faluközösség véleménye szerint ugyanis a gyermektelenség szégyenletes dolog volt. Egészen az 1945. évig tartotta is magát ez a felfogás. Ha egy családban nem született gyermek akár a férj, akár a feleség hibájából, annak valamilyen okának kellett lenni. Az itteni hit szerint a gyermektelenségben mindig Isten büntetése nyilvánult meg. A családban valaki vagy valakik olyan bűnt követtek el, amelyért Isten ezt a büntetést rakta rájuk. Mi volt tehát az ok? Ha a család nőtagjai közül valaki kicsapongó életet folytatott vagy tisztátalan életet élt. Oka volt a meddőségnek az is, ha rokonok házasodtak össze, vagy két olyan fiatalt kényszerítettek házasságra, akik egyáltalán nem szerették egymást, és később is megmaradt a szeretetlenség, sőt, az inkább gyűlöletbe csapott át. Akik a megszólás elől menekülni akartak, azok megpróbálták orvosoltatni magukat. Főleg az asszonyok követtek el mindent, próbáltak meg mindent. Ha az orvoslások eredményeként az asszony gyermekáldás elé neézett, akkor a szülést nagy várakozás előzte meg. Általános volt ugyanis az a vélemény, hogy nem jó erőltetni a gyermekáldást ilyen esetben, mert esetleg szerencsétlen, testi vagy szellemi fogyatékos gyermek születik. De ha egészséges lenne is, az ilyen kierőszakolt gyermek felnőtt korában nem lesz boldog, mert vagy kocsmás lesz vagy kártyás, s minden keresetét italra fogja költeni, a szülőktől rámaradt vagyont is vagy elissza vagy elkártyázza. Mivel ez a felfogás eléggé elterjedt volt, igen sokan voltak, akik azt vallották, hogy nem érdemes harcolni, hanem sokkal értelmesebb beletörődni a magtalanságba, mivel az isteni akarat, s ebbe éppen ezért csak bele lehet nyugodni. Ennek értelmében nem használtak a meddőség feloldására olyan gyógymódot, mely a természetfölötti erők segítségét is igényelte. Hittek azonban abban, hogy az ima, a búcsújárás, a vallási fogadalmak mindenképpen segítenek, mivel a gyermekáldás Isten akaratából van. 680