A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

Hogy milyen módon próbálja meg a meddőséget feloldatni a gyermektelen nő, azt maga döntötte el. Maga döntötte el azt is, hogy melyik búcsújáró helyre megy, mikor, mennyi imádságot mond, fogad-e böjtöt. Maga döntötte el mindenki a gyermektelenek közül, hogy kihez imádkozik, melyik szentnek segítségét kéri meddősége feloldásához. Voltak, akik a Szűz Máriához imádkoztak, őt kérték arra, hogy járjon közbe az Úristennél. Mások Szent Erzsébet segítségét látták a leghatékonyabbnak, az ő közbenjárásáért esedeztek. Megint mások Szent Antal vagy más szentek segítségével akarták meddőségüket orvosoltatni. A meddőség feloldásához leggyakrabban az imádságot és a búcsút vették igénybe. A legritkább esetben folyamodtak csak a böjthöz. A böjtöt ugyanis ezen a vidéken általában a bosszúállás eszközeként tartották számon, ezért ilyen esetekben kerülték is az igénybevételét. Ha a gyermektelen házaspárnak egy idő után gyermeke született, a gyermek születését a közbenjárás sikerének tulajdonították. Azt tartották, hogy imájuk vagy búcsújárásuk meghallgatásra talált, az Isten megbocsátotta bűneiket, kiengesztelődött irántuk, s a meddőséget feloldotta. Ezután számíthattak rá, hogy nemcsak ez az egy gyermekük születik, hanem több is lesz. A gyermektelenségnél, illetve annak megszüntetésénél tehát furcsa módon két ellentétes felfogás is volt. Az egyik felfogás a belenyugvást hirdette, elvetett minden eljárást, mely a meddőség feloldására irányult, míg a másik megengedhetőnek, sőt, követendőnek tartotta a vallásban rejlő lehetőségek felhasználását, csupán a babonás eljárásokat vetette el. 1945 után a meddőséggel kapcsolatos felfogás egészen más lett. Az idősebb nemzedék még Isten büntetéséről suttogott minden olyan esetben, amikor egy-egy terhes nő nem tudta világra hozni gyermekét, mert elvetélt. A fiatalok azonban ezt már nem Isten büntetésének, hanem betegségnek tartották, s tartják ma is, melyet orvosoltatni kell. A születésszabályozás is gyökeret vert a falusi emberek felfogásában. Nem Isten akaratára bízzák a gyermek születését, hanem a ma általános egy-két gyermek világra segítését vállalják. Sok esetben a gyermekteleneket nemhogy elítélnék, mint ahogy azt korábban tették, hanem irigylik is, bár a többség még most is a gyermekáldásban látja az élet értelmét, és sajnálja, szánja a gyermekteleneket. 681