A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

semmit a vagyonból, hogy ezzel kizárják a házasságon kívül született gyermekét az örökségből. Napjaink törvényei jobban védik a házasságon kívül született gyermek érdekeit. Ma már elképzelhetetlen, hogy a bíróság ne ítélne meg gyermektartást. 3. A GYERMEKTELEN ASSZONY HELYZETE Mint ahogy a korábbi fejezetben is említettem, két fiatal abban a reményben kötötte össze életét, hogy házasságukból gyermek, esetleg gyermekek szülessenek. A menyecskét, amikor férje családjába került, nem is tekintették igazán a családhoz tartozónak az első időben. Csak attól kezdve tartozott valójában a családhoz, amikor várandós lett. S amikor pedig a gyermeke megszületett, az addig érintetlen hozományát is családi vagyonként kezelték.

24 Ha tehát gyermeke megszületése után valamilyen oknál fogva özvegyen maradt, az apósa házánál maradhatott gyermekével, s még az is megtörtént, hogy apósáék vőt fogadtak inkább hozzá, csak hogy a gyermekét ne vigye magával. Ha azonban gyermektelen volt, a férje halála után el kellett költöznie apósa házából. Az özvegyen maradt gyermektelen menyecske rendszerint a szülői házban húzta meg magát. Ha sikerült új házasságot kötnie, akkor javulhatott a helyzete, de egyébként kiszolgáltatott helyzetbe került a szülői házban is. Ha az ifjú párnak az első éven nem született gyermeke, a közvélemény még tudomásul vette. Ha azonban az ifjú asszony a második évben sem lett terhes, akkor már megindult a suttogás, találgatták, hogy mi lehet az oka a gyermektelenségnek. Amellett azonban, hogy ki volt téve a gyermektelen asszony a legképtelenebb pletykáknak, hogy el kellett viselnie a legvadabb találgatásokat is, a családban inkább igavonónak nézték, mint embernek. Neki kellett végezni szinte minden munkát. Nemcsak az asszonyok által végzendő munkák nagy része várt rá, hanem még a férfiak által végzett munkáknál is segítenie kellett. Sokszor még télen is kiosztottak rá olyan munkát a családban, melyet legtöbbször a férfiak végeztek, végezhettek el. Éppen ezért minden asszony arra igyekezett, hogy egy idő után teherbe essen. Előfordult azonban az is, hogy az asszony hosszabb ideig gyermektelen maradt. Ha a maga akaratából történt így, akkor számítani kellett arra, hogy egy idő után kialakul róla a vélemény: „ehhez az asszonyhoz bejárhatna a félfalu embere, legénye, azok se tudnák felcsinálni".

25 A magtalanságért, a gyermektelenségért ugyanis mindig az asszonyt hibáztatták. Az 1930-as évekig egyáltalán nem merült fel még a gondolata sem annak, hogy az emberben, a férjben is lehet hiba, illetve a férj is lehet az oka annak, hogy nem születik a házasságból gyermek. Ha tehát hosszabb idő után sem lett terhes az asszony, akkor vagy együtt maradtak továbbra is, vagy pedig szétváltak és mással próbált mindegyikük szerencsét. A szétválás azonban nagyon ritkán történt meg. Tartották magukat a lakodalmi nótában megfogalmazott mondathoz: „Ha már eddig megelégedtem vele, Már ezután párja leszek örökre."

26 Az 1930-as évek vége felé kötelezővé tették a házasulok orvosi vizsgálatát. Ez a vizsgálat állítólag a férfiak nemzőképességét is vizsgálta. Az orvosi vizsgálat után a házasulandóknak megmondták, hogy milyen egészségi állapotban vannak, hogy nem szenvednek-e fertőző vagy valamilyen örökletes betegségben. Megmondták azt is, hogy 24 Nagy P. Gézáné Vajda Margit közlése 1978.; vö. Kapros i. m. 118. 25 Nagy P. Géza közlése 1978.; Vö. Jung i. m. 19. 26 Lakodalmi nóta. Esküvőre menet énekelték. 679