A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

kapott belőle, akkor könnyen elvetélhetett. Éppen ezért ilyen esetekben kivételezett volt a terhes asszony. Általában azt ehetett, amit megkívánt, és ezt ott szerezhette be, ahol éppen megkívánta. Sok példát tudnak felhozni olyan esetre az asszonyok, hogy mikor nem kapták meg, amit megkívántak, milyen nehéz helyzetbe kerültek. Éppen ezért a terhes asszonynak ilyen esetben mindent szabad volt. Előfordult olyan, hogy ment az utcán a terhes asszony, s valaki jött rá szemben ennivalóval a kezében. A terhes asszony megállíthatta, és minden kérés nélkül törhetett az ennivalóból. Vagy ment az utcán, s valahonnan ételszag csapta meg. Minden további nélkül bemehetett a házba, és ha nem volt bent senki, tehetett magának az ételből és elfogyaszthatta. Ha pedig voltak bent, tudták, hogy miért ment, és szó nélkül megkínálták. Bármelyik kertbe bemehetett, s ott gyümölcsöt szedhetett magának minden kérés nélkül. Ha valahol szép gyermeket látott, azt meg kellett csodálnia, hogy az ő gyermeke is majd olyan szép legyen. Azt tartották, hogy ha a terhes asszony szép, hosszú hajú gyermeket akart, akkor a határban lopni kellett az érésben levő kukoricából. Ha ugyanis a terhes nő ezt tette, akkor szép, szőke hajú gyermeke született.

6 Vigyázni is kellett magára, mikor az első gyermekkel volt terhes, hogy valakitől vagy valamitől meg ne ijedjen. Azt tartották ugyanis, hogy ha az állapotos asszony valakitől vagy valamitől megijed, megretten, akkor elvetél. Hogy ebben volt-e valami igazság, azt ki tudja? Mindenesetre csak néhány ilyen esetről tudnak. Inkább több az olyan eseteknek a száma, amikor akarták a gyermek elvesztését, és mégis megszületett. A mostani menyecskéket már sokkal gyengébbnek tartják, mivel legtöbbjük terhessége alatt rendszeres orvosi ellenőrzésre szorul. b) A terhességgel kapcsolatos tilalmak, hiedelmek Amikor a család, a rokonság megbizonyosodott arról, hogy a családban levő menyecske terhes lett, az illetőnek megváltozott az élete. Ettől kezdve már nemcsak magáért volt felelős, hanem a magzatáért is. Éppen ezért kötelezően be kellett tartania azokat a szokásokat, előírásokat, melyek az adott közösségben uralkodtak. Mindenekelőtt egy sor tilalom vonatkozott rá. S mindezt a születendő gyermek érdekében komolyan kellett venni. Elsősorban kerülnie kellett minden izgalmat, nyugodtan kellett élnie, hogy a születendő gyermek ép, egészséges legyen. A családban nem fogadták osztatlan örömmel a gyermekáldást. Főleg akkor nem, ha már volt gyermek a családban. Első gyermekként mindenütt fiút szerettek volna, és ha egy családban több lánygyermek született, azt a családot nem tartották éppen a legszerencsésebbnek, mivel a fiú csak hozott a házhoz, míg a lány mindig csak vitt. A lányt ugyanis már tizenhárom éves korában úgy kellett öltöztetni, hogy megakadjon rajta a fiúk szeme, hogy mielőbb kérője legyen, „...amelyik lány konfirmált, az mán nagylánynak számított." Megváltozott a helyzete a családban és a falu társadalmában. Kapott a lány egy pár csizmát ünnepre, egy párat hétköznapra. Felső ruházatként három-négy kabátot (szoknyát), mindegyiket négy szélből. Ugyancsak kapott ennyi ráncoskát (szűk, testhezálló blúzt) és lityát (bő blúzt). Fejükön delinkendőt viseltek. Téli ruhaként borítót, nagykendőt és kázsmérból készült nyakbavaló kendőt hordtak. A kabát alatt négy-öt alsószoknyát viseltek. A hétköznapi viselet is ilyen volt, csak amíg az 6 Nagy P. Gézáné Vajda Margit közlése. 1978. Vö. Bondár Ferenc: Sarkadkeresztúr néphite. Folklór Archívum 14. Bp. 1982. 35. 672