A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

ünnepi ruhák drágább anyagból készültek, ezt olcsóbb anyagból készítették. Fehérneműként ünnepeken gyolcsból készült pendelyt, ingvállat viseltek, hétköznaponként is ez a viselet volt, de anyaga házivászon volt. A gazdagabbak öt-hat rendbeli ruhával is rendelkeztek, de a szegényebb lány is rendelkezett legalább kettővel."

7 A gyermek nemének megállapítására itt is voltak különböző hiedelmek, jóslások. Ha a terhességet hátulról nem lehetett látni, fiút jósoltak. Ugyancsak fiút vártak, ha a terhes nőnek hegyes volt a hasa. Ugyanígy meghatározónak vélték azt is, hogy a terhessége idején az asszony mit talál az úton. Ha valamilyen vasdarabot talált, bízhatott abban, hogy fia születik. Ugyanígy fiút várhatott, ha karácsony első napja és újév reggelén fiú vagy ember ment be először a házba. Ha a terhességet az asszony tovább vitte, mint ahogy a szülésnek kellett volna következnie, akkor is fiú születésére számíthattak. Leányt várhattak, ha a terhes nőnek lapos volt a hasa, ha széles volt a fara, ha májfoltos volt az arca, ha kívánta a cukrot vagy más édességet, ha terhessége alatt hányingere volt, ha hamarabb megszületett, mint amikorra várták, ha dagadt a terhes asszony lába, ha az úton valamilyen ruhadarabot vagy szalagot talált. Ha karácsony és újév reggelén nő ment be először a házba, akkor is lánygyermek születésére lehetett számítani.

8 Vigyázni kellett a terhes nőnek arra is, nehogy valaki vagy valami megüsse, mert ha ez megtörtént, a gyermek testén nyoma maradt annak a tárgynak, mellyel az anyát megütötték a terhesség alatt. Az a tárgy tehát, mely a terhes nő bőrét érte, a gyermek testén meglátszott. Mégpedig testének azon a részén, ahol a tárgy az anyát érte. El lehetett azonban kerülni, és nem került anyajegy a gyermek testére, ha a terhes asszony az ütés pillanatában megfogta a kabátja, vagy ha kötény volt rajta, annak a madzagját. Nem csodálhatott meg az állapotos asszony semmit, főleg csúnya, visszataszító dolgot nem, mert azt tartották, hogy a gyermek a megcsodált dologra fog hasonlítani. Sírba nem nézhetett, halottat nem láthatott, mert a születendő gyermeke akkor egyesek szerint sápadt lesz, mások szerint halva fog születni. Nem volt szabad a terhes asszonynak belerúgni sem a kutyába, sem a macskába. Nem vehetett az ölébe semmilyen szőrös állatot. Nem ülhetett ködmönre, prémes sapkára, mert akkor szőrös gyermeke született. Nem volt szabad a terhes nőnek a határban tököt lopni, mert ha ezt tette, akkor a gyermeke kopasz maradt, nem nőtt ki a haja. Nem lehetett a terhesnek saját súlyát sem mérnie, nehogy a magzat fejlődése megálljon. Amelyik gyermek csipás volt, arról azt tartották, hogy amikor az anyja terhes volt vele, festette, púderezte magát. Azért lett a gyermek csipás.

9 c) A születéskorlátozás módjai A családokban a gyermeklétszám alakulása attól függött, hogy ezzel kapcsolatban mi volt a falu közösségének a felfogása. 7 Nagy Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete. HOM Évkönyve XII. Miskolc, 1973. 501. 8 Dakos Zsigmondné Vaszily Rozália közlése. 1977. Vö. még Jung Károly: Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Fórum Könyvkiadó 1978. 21.; Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén. Debrecen, 1986. 46.; Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion, 1980. 19; Kiss i.m. 238. 9 Dakos Zsigmondné Vaszily Rozália közlése 1977. Lénáit Jánosné Vajda Erzsébet közlése 1970. Vö. még Kapros i.m. 140-141.; Kiss i.m. 239.; Gazda i.m. 18.; Bondár i.m. 27., 28., 30., 35. 673