A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

tiszta vízre, melyet sóval ízesítve főzni kezdenek. Egy kis ecetet is tesznek hozzá. Ak­kor tojásokat ütnek bele, melyek a forrásban lévő levesben keményre főnek. Könnyű nyári eledel. A füstölt disznólábból, csontos disznóhúsból készült kaszáslevest egy félmarok­nyi, csomóba kötött tárkony belefőzésével ízesítik. Ezt aztán habarással sűrítik. A haba­ráshoz meglehetősen sok tejet használnak. Pl. egy hatliteres fazék leveshez két liter tejet (lehetőleg nem bolti tejet) használnak a habaráshoz, melyet literenkint 3 evőkanál liszt­tel sűrítenek. Elsőzör csak kevés tejet tesznek a lisztre, hogy „ne legyén csombókos", ha csomómentesen elvegyült vele, akkor teszik hozzá a többi tejet, majd habaró kanál­lal (nagy fakanál) felverik, s úgy eresztik rá lassan a levesre. A komprigulyást Mészáros Bertalanné disznó-, vagy újabban marhahúsból is ké­szíti. Hagymás zsírba paprikát tesz, majd rárakja a kockára vágott húst, kevés vízzel pu­hára párolja. Egy másik edényben picike zsíron megdinsztolja (megpirítja) az apróra vágott zöldséget. Aztán fölengedi vízzel és puhára főzi. Főz bele kockára vágott krump­lit is. Ha megfőtt, hozzáadja a pörköltet. Sóval, borssal, paprikával ízesíti. Húsleves készül tulajdonképpen a töltött csirkéből is, melyet éppen ezért tőtött­csirke levesnek neveznek. A levágott csirkét felfújják, míg tollas a bőre, hogy a bőre följöjjön. Azután kopasztják meg, vigyázva, hogy a bőre ki ne szakadjon, s megtartsa a tölteléket. Aztán kiveszik a belét. A töltelék zsemléből vagy kenyérből készül. Elmor­zsálják, tojásokat ütnek bele (kb. négyet), petrezselyemzöldjét, egy tyúktojásnyi zsírt, piros paprikát, borsot tesznek bele, meg egy csipet lisztet, ami a masszát összefogja. Kézzel összekevergetik, beletöltik a csirkébe, összevarrják, s fazékban szabályos húsle­vest főznek belőle. Ha megfőtt, levestésztát főznek hozzá. Metélkét, kockatésztát, vagy ha van, csigatésztát. Régi hagyományt őriznek a kásalevesek, kivált az árpadarával (árpagyöngye) fő­zött daraleves, podlutkaleves meg a rizskásaleves. A daralevesnél külön fazékban fő meg a disznóhús és a dara (gerslinek is nevezik). Ezt, ha megfőtt, kiszűrik a vízből, ki­mossák, hogy „né légyen olyan maszatos", aztán hozzákeverik a bezőccségelt húsos lé­hez. Sóval, paprikával, borssal ízesítik. A rizskásával „nincsen móka, de a daralevessel jobban van móka". Horváth Jánosné a megfőtt árpadarát tésztaszedőn leszűri, egy bá­dog (pléh bögre) vizet önt rá és átkeveri, hogy ne legyen nyálkás. Úgy teszi a levesbe. A rizskásalevesbc a szabályos húsleveskellékeken kívül 2-3 négyfelé hasított krumpli, meg zeller és petrezselyemzöldje is kerül. Jóféle és fekete borssal ízesítik, sőt fokhagy­ma, karalábé is kerül bele. Mikor a hús már a csontjáról leesik, akkor tesznek bele sze­mélyenkint egy evőkanál rizst. Ha megfőtt, a húst kiveszik a levesből, felszeletelik és savanyúsággal vagy salátával külön tálalják a leves után. A podlutkaleves kevés árpada­rával főzött húsleves, melyhez apróra vágott, metélkeszerű tormalevelet abálnak külön vízben, s ezt leszűrve hozzáteszik a kásaleveshez. Fokhagymás rántást csinálnak hozzá és ízlés szerint ecettel ízesítik. A komprílevesek inkább a téli időszakban készülnek, nyáron a zöldfélék a kedvel­tebbek. Sokféleképpen készül. Van rántott, habart, savanyú, édes és szalonnás kompri­leves a sályi étrendben. Sőt olykor még nokedlit is szaggatnak bele. Ezért ezt a krumplilevest nokedli komprilevesnek is mondják. A zőccségleves kockára vágott sárgarépa, gyüker és karalábé keverékből készült, melyet hagymás zsíron megpirítottak, piros paprikát, borsot téve bele. Vízzel feleresz­tették, megsózták, majd lebbencstésztát vagy reszelt tésztát főztek bele. Nem sok zöld­féléből főztek levest Sályban. Csupán káposztából, paradicsomból, zöldbabból és tárkonyból. Legtartalmasabb volt a hordós káposztából disznóhússal főzött káposztale­658

Next

/
Thumbnails
Contents