A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

emeletes parasztház neve. Valamennyi.kőből épült, a falakban nincs kötőanyag, a fedémet gerendákkal képezik ki. Minden a prehistorikus hagyományok szerint van. Lehetséges, hogy a településeket a kalózok támadásai miatt építették a tengerparti magaslatokra. A később alapított városkák helykiválasztásában is ez a meggondolás játszott szerepet. Itáliában majdnem minden város dombtetőn épült és szinte lávaszerűen folyt alá - midőn az idők múltával növekedett. A szociális motiváció - ezek szerint - nyomot hagyott a települések arculatán és magán az épületállományon. Ezt azonban nem kellett mindenütt toronyépítkezésekkel látványosan demonstrálni. Angliában ovális kunyhók maradványai tanúsíthatják, menynyire véges volt a bronzkori parasztok statikai tudása. A déli megyékben valamikor sok mocsár volt, úgyhogy itt csak a szigeteken laktak. Az ingovány megvédte őket a harcias bandáktól. Ahány sziget, annyi szokás. Dartmoor, Rider's Ring, Davon, Stannon Down, Cornwall környékén feltárt épületmaradványokból különböző nagyságú településekre lehet következtetni. Van, ahol a dombon két ház állott, és van olyan sziget, ahol harminc. A nagyobb épületek mellett kisebbeket építettek, a terményt silógödrökben tárolták; egyik-másik falucska kőfalakkal és árkokkal védte értékeit. Mindenütt a szomszédságban voltak a termőföldek. Akik itt éltek, nem ismerték az ekés művelés előnyeit, kerteket ástak fel és oda vetették gabonájukat. A házakat egykori gleccserek köveiből építették, amelyek szerteszét hevernek a talaj felszínén.

5 Másutt is vannak bizonyítékok arra nézve, hogy egy tehetősebb család (tagjai nagyobb méretű házban laknak) szomszédságában több család él kisebb épületekben húzva meg magát. A vaskori településeken veremházak is vannak, bár ezek egy része nem lakás volt, hanem tárolóépület, szövőház stb. A nagyobb épületek egyharmadát az emberek lakják, kétharmadában pedig marhaállások vannak, az állatok fara egy folyosóra néz, ahol szekeret, szerszámokat tartanak, a terményt pedig a padlástérben tárolják. Ennek az épülettípusnak számos példányát lakják ma is Északnyugat-Európában, a „minden közös fedél alatt" elv megtestesítőit alkalmasint azért építették meg, mert télen-nyáron esett az eső, köd volt és ebben a nyirkos klímában ember-állat elpusztult volna a szabad ég alatt. Ilyen az építeszti kultúra legfontosabb elve a Német-síkságon. Itt mindenütt cölöpöket ásnak le a földbe, s a falakat úgy képezik ki, hogy a cölöpök közeit vesszővel befonják és sárral tapasztják. A 13. századig szokás volt veremházakat is építeni, attól kezdve ezek az emberek is - hasonló elvek szerint épített - földfelszínre emelt házakba költöztek. A költözködők valamennyien szegény emberek, a tehetős családok kliensei voltak. A gazdagok pedig a patrónusok. A szegényebbek dolgoztak a gazdagoknak, még adóztak is, cserében viszont élvezték azok védelmét más kiskirályok zaklatásai ellen. A rendszer emlékeztet azokra az elemi kapcsolatokra, melyekből a feudalizmus idővel előállt. Mindenesetre a függőség ősrégi, s a kontinens több pontján felismerhető a régészeti leletekből. Hollandiában a legérettebb és nyilvánvaló példák a 10-12. századból valók: Deventer, Angelsloo-Emmerhout, Nijnsel környékén tárták fel a házmaradványokat. A prehistoria és a história határövezetében élő társadalmak régészeti hagyatéka csaknem mindenütt jól felismerhető módon példázza a patrónus-kliens rendszer tényeit. Az őskori földvárak, amelyeknek építési divatja a korai középkorig tartott csaknem mindenütt Európában, szokványos településképet teremtett: a gazdagabb család lakóházát szegényebb családok kunyhói övezték. Gócok keletkeznek az agglomerációkban és 5 Clark, 1955. 201-255.; Müller-Karpe, 1980/IV/l. 402-20.; Pigott, 1968. 59., 126., 143., 152., 199., 201-202., 218. 65