A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

Sályban elsősorban a növényi világból való gyűjtögetés maradványai találhatók meg. Táplálkozás céljából főként levélféléket, salátákat, sóskákat gyűjtögettek. A két világháború közti időben a vadgyümölcsök szedése és fogyasztása is elég gyakori volt. Ellenben alig fordult már elő erdei vadméz szedése és fogyasztása. A gombákat és gyógyfüveket azonban ma is szedik és használják. a) A gyűjtögetett (nem termelt) növények közül olyanok is voltak, melyeket nyersen fogyasztottak. Megették az akácvirágot, a bisalmafa (birsalmafa) virágot. A csipkebogyót is szerették nyersen fogyasztani, mikor már ősszel megcsípte a hideg. A gyerekek kedvelt csemegéje volt a gobolyicska (földimogyoró). Olyan gumója volt, mint a hónapos reteknek. Kivették a földből, megtisztították és ették. A kökényt is megették, ha megcsípte a hideg. A vadkörtét, vadalmát meg felöntötték a padlásra. Mikor ott megfagyott, lehozták a melegre, kiengedett, s úgy fogyasztották. „Ilyenkor már nem volt húzós. Savanyú vót, de jó vót!" b) Az erdei vadméz gyűjtögetésére Mező Györgyné Kerkes Zsuzsanna (1901) emlékezett. „Az én gyerekkoromba' még vótak emberek, akik mégnézték a nagy fákat az erdőn, hogy van-é benne vadméh? Mikor oszt' találtak, kénnel kifüstölték. Mégölték a méheket, a mézet meg elszedték." c) A természet adja az élet egyik alapföltételét: a vizet. Az emberi munka csak megkönnyíti a földből való víznyerést. Mészáros Bertalan (1924) ezt mondja a sályiak ivóvízéről: „Régén nem sok kút vót a faluban. Legtöbben a patakrul hordták a vizet. Azt mondták a patakvízre: Hét kavicson mént keresztül, hát tiszta! Még lehet inni. Vállon hordták a vizet. Egy rúd két végére lánccal ráakasztották a vedreket, a rudat a vállukra vették és úgy vitték. A vizet favédrékben tartották a hivés pitarokban. így sokáig nem melegedett még. Ha nem vót kút az udvaron és több vót a jószág, akkor szekérre fennállót (fenekére állított, henger alakú, fölül nyitott hordó) tettek, és azzal hoztak vizet. Az uraságnál még lajtban hordták a vizet. Később aztán egyre több kutat ástak. A kutat mindég kővel rakták ki. Csak 45 után kezdtek betongyűrűt is alkalmazni a kút oldalának kibélelésére. A kút formája mindég kerek vót. A víz kiemelése a kútból vagy gémmel, vagy hengerre csavarodó lánc segitségével történt, amit kerékkel, vagy hajtókarral hajtottak. így volt gémes, kerekes és hajtós kút. A határba csobolyóban vitték a vizet, ha többen dolgoztak. Egyes ember használt kulacsot is. Ha nem voltak messze a falutól, akkor cserépből készült csörgős korsóban is vittek vizet. Ezt úgy tartották hidegén, hogy égy vederbe szénát tettek és a csörgős korsót beleállították. De vittek kevesebb vizet kis csobolyóban is." Ma vízvezeték szállítja a kitűnő vízfői forrásvizet nemcsak Sálynak, de a délebbre fekvő községeknek is. d) Gyűjtögetett nyersanyagokból készült ételek között még a két világháború közti időben is keletje volt a potasalátának (salátaboglárkának), meg a galambbögynek vagy galambsalátának. Sályi Józsefné így készítette el: „Régén nem vót még fejessaláta. Szedtük a rétén a galambsalátát. Mégpucoltuk, mégmostuk, lésóztuk. Csináltunk pici fokhagymás rántást, feleresztettük tejféllel és beleforgattuk a galambsalátát. Sültkomprit ettünk mellé." „A pótasalátát is a rétén szedték. Ennek ki kellett szedni a virágját. Ennek mingyár virágja van, mikor kibújik a földből. Aztán úgy készítik el, mint a galambsalátát." De más készítésmódja is ismeretes volt a faluban. Mező Györgyné pl. így készítette el: „Megszedtük, mégmostuk, besóztuk. Aztán kicsavartuk a sós lébül. Zsírra tettük, mégdinsztoltuk, vízzel félengedtük. Főtt égy kicsit. Egy csepp cukrot téttünk rá. Aki szerette, tejfélt is tett bele. Néha a pótasalátát hig ecettel is Ízesítettük." 648