A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

A gombát leginkább levesnek, de pörköltnek is készítették. Aszalással is tartósították. A gombák közül Sályban a csirke gombát, harmatgombát (szegfűgombának is nevezték), pécérkegombát (sampion), az erdei potypinkagombát (gyűrűs tölcsérgomba), meg a tinórúgombát ismerték és szedték. A gombaleves úgy készült, hogy a megmosott, felszeletelt gombát először sós vízben megabálták (megfőzték). „Akkor kifő a vad éz (íz) belőle. Ezt a levet léöntjük róla és úgy tesszük oda főni a leves vizébe. Ezt a lét aztán bezőccségéljük. Ebbe rántást nem teszünk. Ha megfő, reszelt tésztát vagy kockatésztát főzünk bele" - mondja Mészáros Bertalanná Fekete Zsanét (1930). A gombapörköltet Sályi Józsefné így készítette: „Odatettem egy kanál zsírt (mikor mennyi jutott). Akkor apróra vágott vöröshagymát halványsárgára mégpirítottam rajta. Beletettem a gombát és pároltam, míg még nem dinsztolódott. Erre vizet nem öntöttünk. A gomba sok vizet enged, az nem sül lé olyan könnyen. Még a sparhét sarkán főztük, hogy lé né égjen. A gombapörkölthöz nokedlit vagy törött krumplit főztünk, de tejfelt is lehetett rá tenni." e) A vadgyümölcsök felhasználásáról Sályi Józsefné így emlékezik: „Ezelőtt nem vót mindénkinek almása vagy gyümőcsöse. Szegények vótak a népek. Szedték az erdőn a vadkörtét, vadalmát. Féltették a padlásra, 4-5 nap alatt megivodott, mikor milyen kemény vót. Mikor megivodott, tepsibe tettük és kemencébe raktuk mégaszalni. A vadalmát fél is szeletéltük. Nem is tettük mindig tepsibe, hanem csak beöntöttük a kemence fődjire kenyérsütés után." De aszalás nélkül is fogyasztották a padláson megivódott vadkörtét, különösen a gyerekek. A vadalmát meg megfőzték és egy kis cukorral édesítve fogyasztották. Lekvárt főztek a somból, vagy nyersen is ették. De levest és főzeléket is készítettek aszalt vadalmából, vadkörtéből. Száraz rántással: lisztlánggal berántották. A levesbe kevesebb, a főzelékbe több lisztlángot tettek. A csipkebogyóból lekvárt főztek, vagy teának is használták. A vadgyümölcsöket felhasználták ecet és bor vagy pálinka készítésére is. Megszedték a vadalmát. Balta fokával húsvágó deszkán megütögették. Vizet töltöttek rá egy fazékba. Aztán kiázott, kiforrott. „Jó erős ecet lett belőle." A jó érett kökényből bort készítettek. Egy 10 literes fazékba 2>-A kiló kökényt tettek, jól összemancsolták. Teletöltötték a fazekat vízzel, s egy jó hétig tartották rajta a vizet. Akkor leszűrték, megcukrozták, demizsonba tették. „Abba oszt' kiforrott." Csipkéből is csináltak bort. A szegényebb emberek cukrot nem tettek hozzá, úgy is kiforrott. Ilyenkor persze „savanyú vót, mint a káposztáié." De így is elfogyott. Az érett bodza cefréjéből pedig üstön pálinkát főztek. Ezt bodzóriumnak is nevezték. Ugyancsak pálinkát készítettek a sózókából is. f) Ma is gyűjtik a gyógyfüveket különböző teák készítésére. A sapkájától megtisztított csipkét leforrázzák, s egy ideig állni hagyják, és leszűrve, édesítve teának fogyasztják. A többi gyógynövényt inkább főzik. A pemetefű-teát tüdőbetegeknek adták. Köhögés ellen használták az ezerjófu-, a hársfa- és az ákáckafateát. „Az ákáckafa virágját akkor szedtük, mikor még nem hullott." Megfázás ellen jónak tartották a szárított kakukkfuteát. Ezt is együtt főzték fel a vízzel. Köhögés ellen használták a bodzavirágteát. Tüdőgyulladásos betegnek adták a gélicetövis (iglice) gyükerből főzött teát. „Kiásták, jól megmosták surolókefével, mert bele vót tapadva a főd. Behasogatták, mert nagyon kemény vót, és megfőzték. Nemcsak tüdőgyulladás, hanem köhögés ellen is jó vót. Félszaggatta a slájmot." (Sályi Józsefné) Gyomorfájás ellen székfűvirág-teát főztek (kamilla). A különböző gyógyfüveket néha összekeverve is használták teafőzésre. 649