A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

TÁPLÁLKOZÁS A BÜKKALJAI SÁLY KÖZSÉGBEN A HAGYOMÁNYOS GAZDÁLKODÁS IDEJÉN BARSI ERNŐ Ez a dolgozat a Herman Ottó Múzeum kiadásában 1987-ben megjelent Sály című könyvem egyik fejezetének készült. Ám akkor takarékossági okokból nem közölhették, helyébe csupán rövid összefoglaló került e témáról (138-140.). Mivel most csak ez az egyetlen fejezet kerül az olvasó elé, s hiányzanak előle a falu történetét és néprajzát bemutató részek, szükségesnek látszik néhány adat közlése a faluról. Sály község a Bükk hegység déli nyúlványai között húzódó völgyek egyikében fekszik, 12 km-re a Mezőkeresztes-Mezőnyárád vasútállomástól. Első említése Györffy György szerint 1348-ban történik.

1 A falu lakói túlnyomólag növénytermesztéssel és állattartással foglalkoznak. Táplálkozásukat a hagyományos gazdálkodás utolsó évtizedeiben mutatom be, kb. a századfordulótól a második világháború idejéig. Ebben az időszakban Sály népéről az 1910-es statisztikai adatok adják a legjellemzőbb képet.

2 Ezek szerint Sály területe 4441 katasztrális hold. Ebből 2171 h nagybirtok, tehát 2270 h van a falusi lakosság tulajdonában, melynek lélekszáma 1935 (1920-ban 2083, 1941ben 2230). így az alig több, mint 2000 h föld jövedelméből 1611 őstermelőnek kell megélnie. Rajtuk kívül 314 iparos és 19 kereskedő, meg kisszámú értelmiségi réteg él még a faluban. Ebben az időben a gabonatermelés kapja a nagyobb szerepet, míg a múlt században még a szőlőtermelésnek csaknem akkora a jelentősége a lakosság megélhetésének biztosításában, mint a gabonatermelésnek. Fényes Elek 185l-es adatai szerint az akkor 4826 holdat kitevő faluhatárból 2246 h erdő mellett 1688 h a szántóföld, s majdnem ugyanannyi: 1366 h a szőlő.

3 A múlt század végi filoxérapusztítás után csökkent jelentősen a szőlőművelés szerepe. 1924-ben mindössze 110 h 367 négyszögöl a szőlőterület. A sályi táplálkozást az alábbiakban Morvay Judit: Népi táplálkozás című gyűjtési útmutatója segítségével készült helyszíni gyűjtés alapján mutatom be.

4 1. Amit a természet ad a sályi ember táplálkozásához A növénytermesztéssel és állattenyésztéssel szerzett élelmiszerek mellett a sályi emberek táplálkozásában még egyes gyűjtögetésből származó természeti javak is megtalálhatók a második világháború idejéig, sőt napjainkban is. Igaz, jelentőségük nagyon visszaesett. Főleg már csak a falu szegényebb emberei, az öregek, s a gyerekek foglalkoznak mellékesen gyűjtögetéssel.

5 Bár az utóbbi években a szervezett felvásárlás újra fellendítette különösen a gyógynövények gyűjtögetését. 1 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963. 814-815. 2 Magyar Statisztikai Közlemények 42. k. 290-291. 3 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 4 Morvái Judit: Népi Táplálkozás. Budapest, 1962. 5 Lengyel Friderika: Gyűjtögetésből származó nyersanyagok felhasználása a sályi táplálkozásban. A mi falunk Sály. Szerk.: Barsi Ernő 1/1984. 647