A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

ge gerendavázas - sárral tapasztott - sövényfonású falakkal épült. Tehát annak ellenére, hogy a dél-európai eredetű divat (minek köszönhetően a földszintes házakat emeletesekre váltották fel) átjutott az Alpok hágóin és mindenütt meghódította az urbanizált tartományokat, az emberek ősi gyakorlatán, mely szerint ragaszkodtak a legkönnyebben megszerezhető természetes építőanyagokhoz (ezek szerint délen a kőhöz, az Alpoktól északra pedig a fához és a vesszőhöz) - nem tudott változtatni. Az emeletes ház természetesen nemcsak presztizsigényeket elégít ki, nemcsak annak bizonyítéka, hogy tulajdonosa ki akar emelkedni szomszédainak sorából és le akar nézni rájuk. Kezdetben az emeletes építmény eredményesen védhető vár is egyúttal, sőt ezek a gyakorlati előnyei alighanem fontosabbak, mint a tetszetősség. A prehistorikus Európában ugyanis a népesség majdnem mindenütt békés parasztokból állt. Ezeket nem igen lehetett kifosztani. Nem volt mit elvenni tőlük. A délkelet-európai steppéken és a Földközi-tenger partvidékén azonban másként alakultak a dolgok. Már az i. e. II. évezredben határozott nyomok utalnak arra, hogy a steppéken lovas-nomád törzsek jelennek meg, a tenger mellékén pedig olyan kereskedők, akik egyidejűleg kalózok is. Mindkét övezetben mozgékony csoportok nőnek ki a semmiből, akiknek életeleme a fosztogatás és persze a konkurrencia elleni védekezés, amire szükségképpen rákényszerülnek. Lehet, hogy ennek legrégibb bizonyítékait a Kaukázus völgyeiben és a hegyek kubáni előterében lehet látni, ahol egyáltalában nem ritkák a prehistorikus - kőből rakott toronyépületek és persze az utóbbi évszázadokban emelt többszintes - erőd-szerű - kőházak. Annak ellenére, hogy a kérdés jóformán teljesen kutatatlan, feltehető, hogy a prehistorikus tornyok a szociális feszültségek, a parasztok és a nomádok, a völgyekben húzódó kereskedelmi folyamatok és a távolabbi civilizációk, nemkülönben a perifériák közötti kapcsolatok következményei. Talán ezek a feltételek adták az utánozandó mintát Kisázsiában, majd a görög szigetvilágban, később pedig a Mediterráneumban másutt azoknak, akik torony-szerű kőházakat építettek maguknak, erődítményeiket fallal kerítették körül. Ezeknek a folyamatoknak a részletei még csaknem teljesen tisztázatlanok, a tudomány emberei nem sokat tettek annak érdekében, hogy az európai történelem kezdeteinek talán legfontosabb motivációjára fény derüljön. Minden esetben a leletekből az látszik, hogy a Földközi-tenger mellékén az i. e. II. évezredben parasztokon és halászokon kívül mások még nem is éltek. Idővel azonban változott a helyzet. A Lipari-szigeteken (a Messinai-szorostól északnyugatra) egy egész települést tártak fel az egyik sziklafokon; a leletekből arra kell következtetni, hogy a lakókat a vagyon felhalmozódása elindította a civilizációba vezető úton. Huszonhárom kör vagy ovális alaprajzú épületre bukkantak a régészek. A házak falait kőből rakták. Ugyanilyen romokat találtak Szicíliában is. Valamennyi településen van egy nagyobb kőépület és ehhez csatlakoznak a többiek. A települések kőfallal vannak kerítve. Campania (Tufariello) és Etruria (Luni) területén nemcsak ovális, hanem négyszögletes épületek alapjaira is leltek (4 x 7 - 42 m). A nagyobb épületek alaprajzából arra lehet következtetni, hogy ezekben közfalak is voltak, sőt, hogy az épületek emeletesek lehettek. A főfalakba gerendákat illesztettek, tehát az egyes szinteket fafödém választotta el egymástól. Szicíliában (Luni, Pantalica) és Szardíniában (Nuraghen), nemkülönben Etruriában (Losa Abbasenta) már négyezer esztendeje mállanak az ilyen toronyházak romjai. Valamennyi települést dombra építették, a tetőn torony áll és körülötte kőkunyhók vannak. Az együttest kőfal védi. A szardíniái Su Nuraxi területén ugyanilyen település állott az i. e. 15-16. sz. között. Itt a torony lakóhelyiségeit paratölgy kérgével bélelték, ezáltal elviselték a téli hideget. Lehet, hogy szőnyegeket is terítettek a földre, sőt talán a falakra is aggattak gyapjúból szőtt textíliákat. Korzikában ma is turri az 64