A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

Azok a hajdúk, kiknek letelepedését Bocskai korai halála is megakadályozta, részint a Harangod vidékén szálltak meg, a Rákóczi-háztól nyervén oltalmat és kiváltságokat. Egyébként a hajdúk második felkelése szorította rá az ország urait, hogy Bocskai végrendelete érvényesüljön. De a felzendülőket generálisuk, Homonnai Bálint már csak úgy tudta leszállítani, hogy az 1608. április 19-én tartott szikszói gyűlésen nekik juttatta Polgárt és mellette Szentmargitát. S ugyanez a gyűlés a továbbra is zsoldjában tartandó hajdúk számát 692 lovasban és 1093 gyalogban állapította meg. „Ez nevezett fizetett hadnak telepedése peniglen, úgymint az lovas hadnak Hernádnémethiben, Szerencsen, Beőchön, Kesznyétenben légyen, az gyalogság legyen Gesztelyben, ha kívántatik az környülötte való falukon, avagy az hová az közönséges szükség kivánnya."

12 A kesznyéteniek később az özvegy fejedelemasszonytól, Lorántffy Zsuzsannától nyertek kiváltságlevelet, melyet fia, II. Rákóczi György Ecsed várában 1654-ben megerősített. Másolatban ma is megvan az Urbáriumot 1772-ben előkészítő vizsgálati jegyzőkönyvhöz csatolva.

13 Harangodi hajdúvárosaink „helytelenségei"

14 a Corpus Iurisba is bekerültek. Előbb csak Hernádnémeti, Sajóhidvég és Gesztely szabad hajdúváros módjára viselkedő, töröknek behódolt helységeket, különösen pedig Hidvég helységet, mely még földesurat sem akart maga felett elismerni, parancsolta vissza az országgyűlés az 1635. évi 68. és 92. törvénycikke Zemplén vármegye hatósága alá. Rajtuk kívül később az 1647. évi 30. te. Megyaszót, Monokot, Bekecset is. Kesznyétenről, Lúcról és Bőcsről nem szól a törvény. Úgy látszik, e helyeken nem mozgolódtak. Kesznyeten majd csak 1649ben kapja magánföldesúri kiváltságlevelét. II. Rákóczi Ferenc is felettébb támaszkodott az ő „harangodi síkságon elterülő", a „Hernád és Sajó partjain fekvő" hajdúvárosaira. Először is felszólította a felkelésre. Emlékirataiban kétszer is említi őket.

15 1708-ban „Ónod és Hét hajdú helyekből Mustrában menendő vitézek(ne)k számok: Ónod 35, Szederkény 15, Bocs 19, Hernád Némethi 43, Medgyaszó 62, Kesznyeten 13, Lucz 42, Szerencs 58. Gyalogosok: 65." Összesen 362 név szerint felsorolt hajdúnak kellett hadiszemlére állnia.

16 Ezekből a helységekből alakítja meg a vezérlő fejedelem 1709-ben az új hajdúkerületet. Baji Patay Sámuel lett a kerület főkapitánya. A városok sorából ekkor már hiányzik Bekecs, Hidvég és Gesztely, mert elnéptelenedtek, pusztán állottak. De a meglévőek oly hűségesen kitartottak, hogy 1709-ben Kesznyeten 40 családjából pl. 36 szerepel a listán, amin a történetíró is csodálkozik.

17 Megmaradt-e valami hajdú kiváltságaiból harangodi népünknek a nagymajtényi fegyverletétel után? Ha csak az nem, hogy röghöz kötött nem lett, „szabad menetelű" maradt, s földesuraival is szerződéses viszonyt folytathatott. A kesznyéteni nép pl. szolgáltatásait sokáig taksával válthatta meg. Onnan tudjuk ezt, hogy 1808. november 29-én a helység lakosai Molnár Sámuel direktorhoz (Ónod) folyamodtak, hogy ne az urbárium, „hanem az eddigi Szerződés szerint köteleztessenek úri szolgálattyuk 's adózásuk 12 Dr. Komárotny András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Történelmi Tár. 1900. 446-448. 13 Novom Duncta Examinis in Possossione S(ajó) Kesznyéteny Die 28 a Septembris A(nno) 1772 poracti. Zemplén megye Levéltára. Sátoraljaújhely. Loc. 102. N. 541. 14 Szirmay Antal: az 1. sz. jegyzetben i.m. 134. 15 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. 1951. 55-56., 59. 16 Dankó Imre: A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek. Sárospatak, 1955. 13. 17 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 169. 626