A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez
megtételére". 18 Az sem elhanyagolható szempont, hogy egységesnek maradt református községek ellenében az ellenreformáció dühöngése hatástalanabb volt. Egy földrajztutós pedig azt állapítja meg róluk, hogy „...szabad gondolkozásukat és magatartásukat mégis megőrizték, és ezzel hatottak a régebbi lakosokra", s hajdú múltjuk „eredménye a Harangod népének a szomszédos jobbágy fal vakétól eltérő szabadabb észjárása és magatartása". 19 Hát a történeti tudatban valami emléke maradt-e a hajdú múltnak? A múlton egyáltalán nem elmerengő népünk az időszerűre néz, és a lehetőségeket tekinti, alkalmasint az emlékező öreget, mint aki hiábavalóságokat és idejét múlta eseményeket emleget fel, letorkolja. így felejtette el teljesen hajdú mivoltát, múltját. Maga a hajdú név 'kisbíró' jelentésűvé változott, rajta kívül csak egy szólásmondásban maradt meg, melynek a lúci (illedelmes) változatát írom ide: „Mikor lessz még a', még fele se fröstökölt a hajdúnak, oszt (pedig) mind akar!" - A nehezen, sok üggyel-bajjal megvalósítható munkára, dolgokra alkalmazzák, pl. mikor a teljesen megrakott falra, a kész tetőre felteszik a bokrétát, de a háznak, hogy lakható legyen, még igen sok a híja. Nemesi községek, földesurak A gesztelyiek 1640-ben kelt díjlevele szerint községükben három rend lakott: nemesek, hajdúk és parasztok. Általában a Harangod vidéki hajdúhelyeken a hajdúk mellett a jobbágyoké is volt a község. Ezeket később is, mikor már kiváltságaikat elvesztették, az is jellemezte, hogy földesuraik egy nagy birtoktestnek, az ónodi uradalomnak lévén a tulajdonosai, nem laktak bennük. Voltak aztán községek, melyeket kisebb földesurak laktak, nem paraszti életformájú, nem jobbágytelken ülő ármális nemesek, hanem úri birtokosok, többen, compossessorok - társbirtokosok -, s ezek jobbágyai. Ilyen nemesi községgé vált mindjobban Gesztely, miután hajdúvárosi privilégiuma megszűnt, és tipikusan ilyen volt ősi soron Bérzék. E községek egyháztörténeti jelentősége az volt, hogy a kuruc háborúk lezajlása után a vértelen ellenreformáció vészes korszakában belőlük támadtak eklézsiáink oltalmazói, érdekeinek képviselői, a bodrogkeresztúri konvent (1734) végzései folytán egyházunk világi vezetői. Berzéki volt Pankotai Jósa Antal, tevékeny egyházmegyei assessor. Bizaki Puky István coadjutor curator (a nála gyakran vendégeskedő Csokonai barátja) gesztelyi földbirtokos volt. Voltak falvak, melyekben az ott élő földbirtokosnak döntő befolyása volt az egyház életére. A Vayak áldásosán tevékenykedtek Alsózsolcán. Itt élt a tiszáninneni egyházkerület első főgondnoka, a tiszáninneni eklézsiák fáradhatatlan védelmezője, oszlopembere, Vay Ábrahám. (1735-1762 közt volt főkurátor.) A tulajdonképpeni legelső főkurátornak tartható Dőry András, kit még a bodrogkeresztúri konventen a földbirtokosok választottak meg, Girincsnek volt földesura és patrónusa, viszont fia már katolizálta az egész falut. A Vayak mint földesurak Alsódobszának is nagy jótevői voltak. Legyesbényének, miután előzőleg Szerencs filiája volt, udvari pap volt első prédikátora; Békésy Pál hozatta magának, s a legyesbényeiek a földesúri udvarba jártak istentiszteletre. 20 Valaha pedig, a középkorban, templomáról volt jeles a falujuk, hiszen az egy 1374-ben kiállított oklevélben Eghazas Benye. A legtöbb harangodi falu két részből állott, melyeket Alsó és Felső, vagy többnyire csak Al és Fel jelzővel különböztettek meg, s határoltak el. A két rész együttes említésekor szokás volt a latin utraque jelzőt vetni a falunév 18 Kesznyéten község régi jegyzőkönyve. Második kötet. 53. lap. A kesznyéteni ref. egyház levéltára. 19 DK Márton Béla: Harangod. Élet és Tudomány. 1964. XIX. évf. 44. szám. 20 Alsózsolca, Alsódobsza, Gesztely és Legyesbénye adatai dr. Szabó Lajos: A tiszáninneni református gyülekezetek egyháztörténeti adattára című művéből. (A továbbiakban: Dr. Szabó Lajos: Adattár.) . 1527
