A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

A török világ következtében a Harangod-vidék felső része: Megyaszó, Legyesbénye, Bekecs, Taktaszada az abaúji egyházmegye tartozéka lett. (A taktaközi szabolcsi falvak szintén, sőt az alsó-hegyaljai részek is: Szerencs, Zombor, Tarcal, Tokaj. E területnek a szerencsi völgyön át, melyet a földrajz Szerencsi-ároknak nevez, természetes és közvetlen összeköttetése van Kassa völgyével. (Itt volt esperes Károlyi Gáspár.) A zempléni traktusnak így csak a Bodrogkeresztúrtól felfelé eső részek maradtak. Az 1799. évi nagy egyházmegyei rendezéskor került aztán a Harangod vidéke a maga egészében szinte

3 az Alsó-Zempléni Egyházmegye kebelébe. Egyszóval a harangodi táj egyháztörténete három tiszáninneni traktus, az abaúji, borsodi és zempléni egyházmegye történetének egy része. A Harangod-vidéknek mint egyházlátogatási körzetnek az Alsó-Zempléni Egyházmegyében megyaszai vagy harangodi járás volt a neve. Literátus elődeink Campaniának mondották, eredeztetvén a nevét a harang latin - campana - nevéből. (A többi tájegységei pedig így neveztettek: Montania - Hegyköz, Submontania - Hegyalja, Tactania Taktaköz, Mezopotámia - Bodrogköz.

4

) Reformáció Az 1530-as években mehetett végbe, a református irányzat szervezkedése pedig a tarcali zsinatok (1562, 1564) és a gönci zsinat (1566) végzései nyomán. A Tisza jobb parti esperesek 1568-ban kifejezik Béza előtt, hogy a református hitvallást már régebben elfogadták. Szinte az egész terület reformátussá lett. Tizenkilenc helysége közül Köröm reformációjáról nem tudok. Az viszont elképzelhetetlen, hogy egyedül ezt nem érintette volna meg a reformáció szele. Hogy az evangéliumi egyház e községben fel nem virágozhatott, oka valószínűleg abban kereshető, hogy a bocsi Czudar család alapította sajóládi pálos szerzetesrend birtoka volt. Mint már pusztát 1694-re

5 hatévi fizetésmentességgel a földesúr szerzetesrend természetesen nem református telepesekkel népesítette be. Egyébként újra elpusztulhatott, s lehet, hogy új lakosokkal csak a XVIII. században népesült be, mint több más környező helység. A szerzetesekkel szemben a szomszéd Girincs földesura, Dőry András is tehetetlen volt; ellenükben a Sajón rakott hídját felszedni kényszerült, mert a rév joga egyedül a pálosokat illette.

6 A pesti ősrégi országút utasai itt átkelve lépnek a Harangod vidékére. A talán még a Czudar család építtette kis templomot 1729-ben a barátok bővítették ki, s mellé egy vendégfogadót építettek. Oromfalán a napóra még megvan, de a mellé írt verset már nem betűzgethetik a Harangod alsóbb vidékéről az ónodi vásárra tartó szekeresek: QVaM CIto feLICes / erlplt hóra DIes Chronosticon ez a fél distichon, mert római számokat jelentő kiemelt nagybetűi évszámot adnak: építése évét, 1760-at.

7 Magyarra így sikerült áttennem: Boldog időnket az óra, /jaj, viszi tolvaj módra Vidékünk a XVII. században már szinte teljes egészében a Rákóczi-házat uralta. Védelme alatt és bőkezű jótéteményei által virágozhattak eklézsiáink - hacsak békesség 3 Külső-Bőcs kivételével persze, mely a Hernádon túli testvérfalujában, Belső-Bőcsön lévő társegyházától el nem szakadhatott. 4 Úgy tudom, e tájegységek latin neveit Miskolczi Csulyak István (1575-1645) zempléni esperes hagyta ránk. 5 Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1909. 345. 6 Szirmay Antal: Zemplén vármegye helyrajzi és politikai ismertetése. Buda, 1803. 212. §. Fordította Matolai Etele. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1901. 264. 7 L. az előző, 6. sz. jegyzetet. 624