A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

volt. A Rákócziaknak köszönhető a Harangod-vidékre a református hajdúság végleges telepítése is, és kiváltságaiknak az országos törvények ellenében is hosszú időn át való biztosítása. A hajdúság letelepítésére nézve egy nagy néprajztudósunk megállapítását idézem. O a tiszántúli hajdú városokról mondta, én azonban a tiszáninneniekre is vonatkoztatom: ezek telepítése nélkül is kisebb volna Magyarország.

8 Hozzámondhatjuk: kevesebb volna a reformátusság. A Harangod-vidék mint hajdúkerület A Szirmaynál fennmaradt (vagy éppen tőle származó) hagyomány téved, mikor a Harangod nevét hajdú őrtornyok harangjaitól eredezteti, hiszen a Harangod víznév egyik legkorábbi, már 1211-ből ismert nyelvemlékünk.

9 E víznevünk országszerte többfelé is megtalálható, és vidékünk is a rajta keresztülhaladó ily nevű érről kapta a nevét. Az érről viszont eredetileg a hozzátelepülő, a hozzátartozó, de már a középkorban elpusztásodó falu, Harangod, amelynek határa szomszédai határvonalaiból kikövetkeztethető. Az ér pedig vagy a belehelyezett vízáldozati kultikus rézüstről, harang szavunk első hordozójáról, vagy - s ez a valószínűbb - a partjain nyíló harangvirágról. S ha a név eredetében téved is Szirmay, a vidék hajdú múltja történelem. A hajdúk eredetileg szabad, jobbágy telekhez kötetlen, pásztorféle foglalkozású férfiak voltak, kik túlnyomó többségükben a Tiszán túl éltek. A XV. és a XVI. században évente több százezer magyar szarvasmarha-exportnak voltak a „technikai kivitelezői", azaz a hatalmas csordák terelői, hajcsárai. Sokat vitatott elnevezésük is az egyik, mindjobban bátorodó nézet szerint egy eredetű a haj tóval. A hajdúság aztán, egy évszázad leforgása alatt, az 1500-as évek végére, eredeti foglalkozását elhagyva, a harcokban nyert zsákmányból élő, katonáskodó népelemmé lesz. A hajdú szó jelentése is ekkor már hivatásos zsoldos gyalog katona. Egyre nagyobb tömegekben álltak soraikba azok a jobbágyok, akiknek lakóföldjét a török elpusztította, elfoglalta. Nemesek is verődtek már hozzájuk, és előkelőbbnek számító lovas csapatok is voltak köztük. Akárki zsoldjába fogadhatta őket, csak a törökhöz nem szegődtek. A szakadatlan harcokban, a kegyetlen évszázadban erkölcsük eldurvul, s igen súlyos gondot okoznak mind a föld népének, mind a török hatalomnak, mind pedig az ország sorsát intéző országgyűléseknek, úgyhogy a föld népe átkainak mondják, és kiirtásukra törvényeket hoznak. - Ezeket a hajdúkat nyerte meg első függetlenségi harcunk vezére, Bocskai a magyar nemzeti és lelkiismereti szabadság ügyének, s velük győzedelmet nyervén a Habsburg királyon, jutalmul földet adott részükre testületi nemességgel.

10 Esze Tamás történészünk rámutat a hajdúk közt szolgáló református prédikátorok mérhetetlen jelentőségű szolgálatára: „ezt a katonanépet ők formálták, nemesítették, és készítették elő, magyarságuk és keresztyénségük ébresztgetésével nagy történelmi cselekedetük teljesítésére. Teljesítményük a református lelkigondozás történetének egyik legjelentősebb részlete, egyik legnagyobb eredménye."

11 8 Györffy István 9 „unde exit stagnum, qued vocatur Harrangud." TESz II. Magyarország XIII. századi földrajzi állapotát ábrázoló térképén is megtalálható a Marostól és Csanád városától délre a Tiszába folyó Harangod nevű víz. Történeti Atlasz. Budapest, 1961. - Szabolcs megyében Oros község határában a mintegy rendszert alkotó vadvizek egyike, Ethnographia, 1968. 4. - A Cserehátról a Hernád felé futó egyik patak Harangó. Frisnyák Sándor: A Hernád-völgy földrajzi képe. Borsodi Szemle, 1961. 2. sz. 170. Valószínűleg Harangod volt eredetileg ez is. 10 Balogh István: Hajdúság. Budapest, 1969. Passim. 11 Esze Tamás: Úti jegyzetek: Szerencs. Az Út. 1955. VIII. évf. 19. sz. 625