A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZEMÁN Attila: A legrégibb selmecbányai pecsét bányászszerszám-ábrázolásairól

dől kissé. Egy darab bányászékről szó sem lehet, ugyanis többféle kizáró ok is van. Jelképi oldalról nézve igaz az, hogy bányászék önmagában, kalapács nélkül nem fordul elő sehol. Részemről legalábbis különállóan még nem láttam a magyar bányavárosi címerekben. Ha hasonló eszköz fordul elő, az csakis csákány lehet! Ennek magyarázata nyilván gyakorlatias meggondolásokból fakad. A bányászéket ugyanis csak a bányászkalapáccsal együttesen lehetett hasz­nálni, míg a csákányt önmagában is. A bányászék funkcio­nálisan semmiképp sem volt felcserélhető a csákánnyal. Az ék nem volt csákányként használható, mivel nyele csak la­zán volt beletűzve a szerszámvasba, a csákányból pedig, épp a biztos rögzítés miatt, nem lehetett egyszerűen kihúzni a nyelet, mikor azt mélyebbre akarták ütni a kőzetbe a nyéllyuk szintjénél. Az ép bányászék arányai a nyéllyuktól a hegy felé és a fokig nagyjából azonosak (13. kép). 27 Ko­pott szerszám esetében a fok felőli rész ugyan rövidülhet, de ilyen aránybeli eltolódás azért nem fordul elő, mivel a hegy felőli rész is rövidül a fok kopásával párhuzamosan. Jól megfigyelhető ez a gyalári bányászszerszámok esetében, ahol az általam ismert legkopottabb bányászékekkel találkoztam (14. kép). Ha csákánynak tekintenénk, úgy még egy csákány ábrázolása értelmetlen lenne egy pajzson belül. Ráadásul a bá­nyászékek kovácsolási technikájához hasonlóan, azaz egy da­rab rúdvas átlyukasztásával előállított bányászcsákányok esetében is hosszabb fokot kellene találnunk. Semmiképp sem lehet tehát egy szerszámvasról szo. A ket szerszamvas letet le­hetőségként egyébként Gavallér is elismeri, ami nem meglepő, hiszen látta az eredeti pecsétet: „De az ősi bányászszellem is ellenkezik azzal, hogy üllőt és hozzárendelt kalapácsot ábrá­zoljon ebben a korai városi címerben." Valóban nem erről van szó, ami azonban a látványt illeti, azon tényleg egy szerszám üt egy másik szerszámra. Nem helyes azonban a két, mindkét végén lapos bá­nyászkalapács elképzelés sem, amit Nóvák mutat be (5. kép). Bizonyosan nincs jobbol­dalra elnyúló nyél sem a pecséten, se kalapácsba, sem ékbe illesztve. Ez jelképileg is értelmetlen lenne, hiszen két, mindkét végén lapos bányászkalapács (Schlágel) használ­hatatlan lett volna a bányamunkában. Mint hiba emlékeztet kissé arra a sajnos közkeletű és nemzetközi tévedésre, mikor a közlekedésben a munkásjáratokat két keresztbe tett kalapáccsal és nem a keresztezett ék-kalapács szimbólummal jelölték. Ugyanez előfor­dult a bányászjelvény modern kori ábrázolásai közt is. A Selmecbányái pecséten viszont egy nyél nélküli hegyes bányászék van heggyel a pajzs alsó szögletébe illesztve, és egy bányászkalapács ennek foka fölé helyezve, balra nyúló vízszintes nyéllel. Talán erre gondolt a csákány és kalapács feltételes említésével Nyáry is, de Faller ellentmondó le­írásának második része sem egy darab bányászéket, hanem a bányavárosi címerekben elő­14. kép. Az egyik kopott gyalári bányászék rajza és eredeti mérete 27 Agricola i.m. 69. sz. ábra 596

Next

/
Thumbnails
Contents