A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZEMÁN Attila: A legrégibb selmecbányai pecsét bányászszerszám-ábrázolásairól

elhelyezett két bányászkalapács (a pecséten azonban csak egy látszik világosan). A pecsét felirata: S CIVIVM DE SCHEBNIT. A pecsétet

8 Gavallér jól határozta meg, méhviaszba nyomott cipópecsétről van szó, melyet hártyaszalagon függesztettek az okmányra. Lényeges adat még - amiről Gavallér, de Varjú kivételével a többi szerző is megfeledkezett - a pecsét átmérője: 45 mm. A pecsét ép, sértetlennek tekinthető, ami az ebből az időszakból fennmaradt pecsétek közt valódi ritkaság. Bemutatom a pecséten látható címerpajzsot rajzon is, melyet az eredeti után készítettem. Ez biztosan megfelel a nyomdai technika lehetőségeinek is, s a fényképekkel együtt remélhetően elegendő információt szolgáltat (6. kép). A Selmecbányái az esztergomi latinok pecsétje után a második legrégebbi ismert városi pecsétünk.

9 Minthogy azonban az esztergomi pecsét ábrázolása nincs pajzsba foglalva, a Selmecbányái pecsét az első ismert, szűkebb értelemben címeres pecsétnek nevezhető darab a történelmi Magyarországon. A kaputornyos várfal a korai városfejlődés szempontjából fontos jelképi jelentésű címerkép. Bár Selmecbánya ténylegesen soha nem lett olyan várfallal kerített város, mint pl. Körmöcbánya, s a XIII. századot tekintve eddig végképp semmilyen adatunk nincs védműveire vonatkozóan, a várfal mely Faller megfogalmazása szerint „a hatalom, erő és kiváltság szimbóluma" - korán feltűnt címerében. A korai városcímerekben ugyancsak gyakori vár ábrázolásával már sokan foglalkoztak, s e tekintetben különböző elméletek láttak napvilágot. Darvasy szerint a város látképét kívánták a pecsétre vésni, de minthogy ez technikailag lehetetlen volt, meg kellett elégedniük a jelképes ábrázolással. A háromtornyú vár pl. számos középkori városunk (Székesfehérvár, Sopron, Komárom stb.) pecsétjén, illetve címerén fordul elő. Minthogy a XIII. században ezek várispánságok székhelyei voltak, van olyan hipotézis, amely szerint a várossá alakulás kezdetén az ilyen helységek egységes rendszer szerint azonos címert kaptak. Ugyanakkor a palotaábrázolás a királyi, királynéi lakhelyet jelképezhette, s így kerülhetett Esztergom, Visegrád és Óbuda pecsétjére.

10 Selmecbánya - mivel sem várispánság székhelye, sem uralkodói székhely nem volt egyik csoportba sem sorolható, s így a korai várábrázolásos pecsétek között meglehetősen egyedülálló. Van azonban egy érdekessége ennek a Selmecbányái várnak. Eddig még senki nem említette, hogy a várfal jól megfigyelhető harántosan keresztbe csíkozott mintázata fonott és tapasztott vesszőfalra utal. Ez a díszítés azonban nem jelenik meg a kaputorony felületén, amiből arra következtethetünk, hogy a fonott vesszőfalból készített várfalat kőből épített kaputoronnyal erődítették. Talán Selmecbánya esetében valóban a konkrét városképből indult ki a címer vésője? Annyi bizonyos, hogy eleddig páratlan az ilyen falak jelzése a korai pecséteken. Vagy simán, a falazóanyagra való utalás nélkül vésték ezeket, mint a Selmecbányái kaputornyot (pl. Sopron 1340-ből származó pecsétjén), vagy a kváderekre utaló, a heraldikában máig általános vonalkázással egyértelműen kőfalakat jelöltek (pl. az esztergomi latinok pecsétjén 1265, ill. a budai 1292-es pecséten). Az adatok hiánya nem cáfolja, hogy esetleg valami kisebb, fonott falakkal erődített központja is lehetett a korabeli Selmecbányának. A korabeli erődítményfejlődési viszonyok ismeretében pedig nagyon is kézenfekvő a fa-föld szerkezetű falak alkalmazása a XIII. században. A címerkép elemei közül azonban a bányászszerszámok elemzése az, ami igazán fontos szempontunkból. 8 OL Dl. 923. sz. 9 Gavallér a régebbi irodalom alapján 1269-re datálja. Darvasy i.m. 18.; Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983. 94. az 1265-ös évszám szerepel. 10 Bertényi i.m. 98. 588