A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

Előzőleg a régi tárgyak a paraszti élet egységében léteztek, most a hagyományos eszközvilág a szabadidő-tevékenység része lett, és bizonyos mértékig dísszé vált. A Hangony-völgyi bejárók részleges önellátása még néhány elavult szokás gazdasági alapjául szolgált a munkássá válás folyamatában, a jelenkori élet sajátos határterületén, de tűnőfélben öltöttek új formát a paraszti melléképületek. A hagyományos eszközvilág és az archaikus építmények háttérbe szorulásával az új bejáró munkások azon vették észre magukat, hogy csupán lakóhelyük fekszik a mezőgazdasági körzet területén, de munkaerejük, szívük és agyuk az iparvidéké lett. Öltözködés Az öltözködés különösen 1945 után határozottan a szabványosodás felé vette útját. A munkássá válás fokozott kiszélesedése a paraszti viselet etnikai jegyeinek a halványodását, az öltözködésbeli divatok gyorsulását idézte elő. Az öltözködés változásra késztető tényezői a következők voltak: a gyári munkakörülmények, az otthoni tevékenység átalakulása, a nő helyzetének megváltozása és a szolgáltatások igénybevételének fokozódása.

3 A ruházat korszerűsödését hátráltatta a kezdetleges útviszonyok megmaradása, illetve lassú fejlesztése, a termelőszövetkezeti mezőgazdaság alacsony szintje, a részleges önellátás megőrződése és a női ipari bérmunka fejletlensége. A gyári munkakörülmények először az alsótestet borító, paraszti eredetű ruhadarabot kezdték ki. Szentsimonban még a leszármazottak emlékeztek Varga János Kapcsira, aki az 1900-as években bő gatyában állt a kavarókemence előtt. Bizony sok munkásnak megégett a lába, mert a kipattanó szikra hatására könnyen lángot vetett a gatya széles szára a kohász bőrkötény mögül. A gyakori tűzveszély miatt a bejáró dolgozók hamarosan felhagytak a gatya önálló viselésével. Nadrág került a gatyára, amely ezáltal alsónadrággá vált. A gatya megszűnése időlegesen csak funkcióváltozást jelentett, mert megmaradásával a többrétegű nadrágviselet része lett. Az alsótestet borító női ruhadarabok fejlődése szintén a többrétegű nadrágviselet irányában bontakozott ki. A pendelyt a bugyi váltotta föl. Míg a pendely a szoknya megsokszorozódását jelentette lényegében, és a szoknya mennyiségi változásának kiindulópontjául szolgált, addig a bugyi formája szerint nadrág volt. A szoknyák egymásra halmozásának a folyamata a két világháború közti években visszaesett, és végül csupán egy szoknya maradt a mozgást gátló sok kacatból. A negyvenes években a kislányok lopva tekintettek a pataknál lehajló öregasszonyok szoknyája alá: ujjukkal mutogattak, és közben számolták a rétegeket. Az utóbbi 10-15 évben az alsótestet borító fehérneműk és felsőruhák alakja közeledett egymáshoz. A testápoló szerek és az életmódbeli szükségletek kielégítését szolgáló mellékhelyiségek (fürdőszoba, vécé stb.) fejlődése a nők testi adottságainak nem teljesen megfelelő nadrágdivatot mozdította elő. Az új többrétegű női viselet korábban létrejött alapegységével került összhangba. A nők ipari bérmunkába való bekapcsolódása a Hangony völgyében a hatvanas-hetvenes években megélhetésükhöz lényegében a férfiakéval azonos gazdasági alapot teremtett. Erre vezethető vissza közvetve és végső soron tulajdonképpen az alsótestet borító férfi- és női ruhadarabok formai azonossága. A rendszeres bejárás a szoknya háttérbe szorulását hozta magával. 3 Kovács Tiborné: A régi Ózd ruházkodása, díszítőművészete. Lakóhelyünk, Ózd IV. köt. Ózd, 1973. 155. 509