A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

mányos bútorokból mindenütt lehetett egyet-egyet föllelni: a lóca, a kredenc, a komód szétszórva fordult elő a szobákban, és elvegyült a munkáslakás berendezési tárgyaival: a szennyesládával, a ruhásszekrénnyel, a varrógéppel, a hokedlivel stb. 2 Az egykor stafírungba kapott típusbútorok (a sezlony, a toalett-tükör, szekrények, ágyak) az egyik raktárnak használt szobába kerültek. A „fogadó"-nak nevezett vendégszobába vitték a férj és a feleség ágyát, és a 15-20 éves fiúk a ház elején lévő szobában, a kisgyerekek a konyhában aludtak. Egészen más volt a bútorzat Laczovics Miklós 45 éves lakatos szentsimoni „hosszú házá"-ban. Az utca felőli hálószobába került a feleség, Varga Margit Gábor ikerágyból, szekrényekből, toalett-tükörből álló garnitúrája, amelyet 1957-ben stafírungba kapott. Az utána következő vendégszobában 13 részből álló Varia-bútort helyeztek el 1963-ban. Ugyanide kilenc évvel később olajkályhát állítottak. A fürdőszoba körülcsempézett kádjával, mosdójával, vízöblítéses vécéjével, villanybojlerével a jelenlegi városi igényszinten mozgott. A konyhába 1975-ben mosogatót, 1976-ban villanytűzhelyt vettek. A leghátsó szobába, a 4,6 x 3 méteres étkezőfülkébe az „öreg mama" költözött. Itt minden bútor a régi maradt: az ágy, a konyhaszekrény és a láda is. A ruhásszekrényt még 1936-ban készítette egy magánasztalos. Kovács Béla 45 éves közlekedési dolgozó szentsimoni L alakú házában két „stafírungos" garnitúrát is kellett tárolni: egyiket a hálószobában, másikat az ebédlőben. Tulajdonképpen a konyhába kerültek a munkáslakás kellékei, a gyerekek számára berendezett kis szobába a típusbútorzat használatba vett elemeit helyezték el. A hosszú házak és az L alakú építmények belső élete következtében kihasználatlan vagy kevéssé igénybe vett bútoregyüttesek jöttek létre. A tömbházból sem kerültek ki rögtön az elavult bútorok, de jobban bekapcsolódtak a használat vérkeringésébe. Németh Bálintéknál az 1975-ben emelt, kétszintes négyzet alakú tömbházban a feleség bútorait a kis szobába állították, és egyes régi berendezési tárgyakat a raktár funkciójú vendégszobába tették. Nehezen alakult ki az új lakásszerkezetnek megfelelő használati rendszer. Volt ugyan külön konyha a terjedelmes épületben, mégis az egyik lakószobába konyhaszekrényt, sparheltet vittek, és itt főzött rendszeresen a gazdaasszony, aki különben a ruhagyárba járt. Varga Dezső Kapcsi szentsimoni otthonában, a háromszobás tömblakásban a férj és a feleség megteremtette a lakásberendezés és a háztípus összhangját. A nagyszobába az 1970 körül vásárolt Agát-garnitúrát, a gyerekek szobájába a kétrészes Bandi-garnitúra heverőrészét, egy kombinált szekrényt, a tv-t és az olajkályhát, a hátsó szobába pedig a stafírungba kapott régi bútorokat állították. A divatját múlt bútorok elkülönítve kapcsolódtak be a család életébe. A tárgyak és az eszközök világában lejátszódott változásokat legjobban a parasztok és a bejáró munkások helyzetének, életének összehasonlításával érthetjük meg. A hagyományos eszközvilág viszonylagos állandósága megszűnt a paraszti lét és a munkásélet mezsgyéjén. A városi hatás és a gyári termelés eredménye közösen jelent meg a bejárók tárgyaiban. A megszabott funkciójú régi tárgyak használata könnyen átalakult a vasmunkások kezében. Az új eszközök alkalmazását viszonylag gyorsabban megtanulták, mint földműves elődeik. 2 Mezőkövesd monográfiája. Mezőkövesd, 1975. 585-587. 508