A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

A „verenda" rendszerint az egyenes szobasor oldalsó kiszögellését alkotta. Az előszobát nemritkán a veranda előzte meg, így a konyhára merőleges külső folyosót képezett ebben a lakásszerkezeti fejlődésben. Sőt, Hangonyban olyan lakásváltozat is előfordult, amelynek mint L alakú háznak belső folyosója volt. Ezáltal beigazolódott, hogy az L alakú lakóépületekben megjelentek a tömbházak csírái, illetve az építménytípusok között kölcsönhatások mutatkoztak. Az előző típushoz képest az L alakú házban nem változott meg a családok elhelyezkedése. Az öregek a „hátsó rész"-ben laktak. Az idős szülők tehát az egykori gazdasági jellegű melléképületek vagy helyiségek felé húzódtak, amelyek eredeti funkciójukat jobbára elvesztették. Az L alakú házban az egyenes szobasor irányában történt a kiscsaládok elkülönülése. A gyermekek növekedésével fokozatosan megbomlott az összhang. A serdülő gyermekek együttlakásában a szülők mindenekelőtt a nemek közti különbséget vették figyelembe. Korábban ez az elv forgácsolta szét a férj, feleség és gyermekeik kapcsolatát a palóc nagycsaládban. A lakóépületek Hangony-völgyi fejlődésében a tömbház az előző típusokhoz képest lényeges módosulást hozott magával. Ennek a háztípusnak a változatai meglepő egységet árultak el, bár az emeletesedés jelenségével nem mindig lehetett találkozni bennük. A változatok egytől egyig a belső folyosó kialakítását mutatták. Lényegesen növekedett az új építőanyag, a kohósalak felhasználása. A lakótérség vízszintes irányban is bővült, de a fejlődésvonal általában megváltozott. A tömbház a szerkezet függőleges növekedését és a működés „gyűrű alakú" rendszerét hozta létre. Az utóbbi - a szerkezettel való szoros összefüggésben - a kiscsalád tagjainak az elkülönítését és tömörítését egyszerre szolgálta, és ily módon korszerű emberi igényeket elégített ki. Lakásberendezések A bútordarabok sorsa a háztípusok ismerete nélkül nemigen érthető meg. A lakótérség alapterületének nagysága, a lakások magassága és fekvése lényeges tényező volt a berendezési tárgyak kiválasztásában, de a piaci kínálat, a vásárlók különféle döntései legtöbbször nem álltak kellő összhangban az adott esetben rendelkezésre álló lakás terjedelmével. Azonos típusú házakban teljesen eltérő bútorokat vettek. Egyik helyen régi és új berendezési tárgyak vegyesen bukkantak föl, másutt pár éve vadonatúj bútorok szorították ki teljesen a régi holmit. A hagyományos formájú, paraszti eredetű bútorok kizárólagos továbbélésével csupán az ipari termelésbe 10-12 éve bekapcsolódott munkásoknál vagy az idős nyugdíjasoknál lehetett találkozni. Rendszerint az ósdi bútorok újabb darabokkal vegyültek össze a szobákban. A gyári készítmények erősen befolyásolták a lakásberendezések fejlődését. A városiasodás a bútorok szabványosodását segítette elő az etnikai formákkal és díszítő motívumokkal szemben. A lakáshasználatban megszűnt a patriarchális viszonyok korábbi határozott szerepe. Ha többen laktak „egy haj alatt", a kiscsaládok igyekeztek szépen elkülönülni. A kohászati dolgozók bérmunkája magasabb szintű emberi igények kielégítésére nyújtott lehetőséget. A lakótérség növekedése a legutóbbi évtizedekben, ezen a vidéken általános jelenség volt. A családiház-építkezésekben mutatkozó variációk a berendezések egyéni 506