A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

VÁLTOZÁSVIZSGÁLATOK A HANGONY-VÖLGYI BEJÁRÓK ANYAGI KULTÚRÁJÁBAN (Néprajzi tanulmány) DÖMÖTÖR ÁKOS Lakásviszonyok A munkásság anyagi kultúrájában jelentős részt foglal el a lakás és a lakásviszonyok kérdése. A lakás nemcsak a termelőerők szintjét fejezi ki az adott történelmi korszakban, hanem a társadalom szerkezetét is sajátosan tükrözi. Mivel némely lakás több nemzedéket kiszolgál, a régi lakásformák évtizedekre, sőt még hosszabb időre megőrzik az életmód régebbi változatait. Bár az öltözködés területén jóval gyorsabbak a változásfolyamatok mint a lakások esetében, mégis genezisét tekintve összefügg az életmód e két területe. A lakóépület „megmerevített" ruha, amelyből az ember naponta többször „kibújik". Az emberi öltözék viszont magával hordott lakás az ipari munkás testén a funkciók differenciálódása után. A lakás mint lassan változó és általában nehezen mozgatható viselet szilárd keretek közé szorítja a termelő embert, és konzerválja életmódját. A paraszti lakóhellyel összevethető munkáslakás idők folyamán a hagyományos vonásokat megőrizte, és számos átmeneti forma található a paraszti és városi lakások között. A lakásban mint a település legkisebb egységében természetesen korábbi emberi érdekek is kifejeződhetnek. A munkásság néhol erősen elmaradott lakásviszonyai magyarázatul szolgálhatnak a tudati állapot elavult vonásainak csökönyös megmaradására. A bejáró munkások lakásai, házai a Hangony völgyében átmeneti állapotot tükröznek. A halmazfaluk szerkezete és a régi háztípusok a családok mezőgazdasági tevékenységének, paraszti önellátó-kisárutermelő munkájának feleltek meg. Az épületek átalakításaik és a települések infrastuktúrájának fejlesztése ellenére árulkodnak a korábbi termelési igények kielégítéséről. A munkáslakások szintén változatokban élnek. Ahhoz, hogy a fejlődés fő vonalait megállapítsuk, a munkáslakások tipológiájának összeállítására van szükség. Mindig a meghatározott terület formáiból indul ki a tipológus a rendszerezés kezdetén, és állandóan a történelem mozgó talaján kell állnia. A lakástipológia egyik rendezőelve a funkció. A kérdés azonban így vetődik fel: kinek vagy melyik közösségnek érdeke az, hogy ilyen vagy olyan lakásban termelődjék újra a munkaerőáru? Ez a kérdés tehát megköveteli a funkció alárendelését a gazdasági-társadalmi viszonyoknak, amelyek a Hangony völgyében meglehetősen Janus-arcúak. A jelenkori néprajzi vizsgálatban, különösen a lakásviszonyok területén nagyobb figyelmet kell fordítani az egységet biztosító elemekre. Mivel a gyár megszabja a település arculatát, a munkáslakás termelőhelytől való függése közérthető. Ez a függés áttételesebb, mint a korábbi volt a paraszti életben, mert a vállalat számos intézmény közreműködésével alakítja ki az ipari munkaerőáru újratermelődésének feltételeit, viszont a falusi „élettér" a termelőhellyel organikus egységet képez. A bejárók Hangony-völgyi társadalmában az ózdi vasgyár hatása a népcsoport hagyományos kultúrájával keveredett össze, más szóval a faluközösségek által képviselt 495