A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

népcsoportban növekedett az etnoszociális együttesek súlya. A bejárók esetében a lakás és a termelőhely közti viszony minőségi átalakulása ment végbe, de a társadalmi szervezetek életmódformáló jelentőségnövekedése más jellegű és eltérő mértékű volt, mint a városba települt munkásoknál. A hagyományok csökönyös megmaradását a bejárók körében az életmód keretei, a lakásviszonyok magyarázzák legvilágosabban. A háztípusok és a lakás funkciórendszere közti összefüggések az új életmód változatok megjelenését teszik érthetővé. Az átmenetek néprajzi típussorba való beállítása az anyagi kultúra változásfolyamatának főbb állomásait idézi elénk. A megfigyelések és a kérdőíves gyűjtés alapján a Hangony völgyében, a bejáró munkások között három fő háztípust állapítottam meg. Az ún. „hosszú ház" a paraszti funkciórendszer megőrzője volt. Részei és ezeknek az elnevezései megegyeztek a palóc házról szóló korábbi néprajzi leírásokkal. A „hosszú ház" ismerete azért mutatkozott figyelemre méltónak, mert mint a bejáró munkások lakásának „ősformá"-ja a jelenkori háztípusok és funkciórendszereik megvilágításához szolgált kiindulópontul.

1 Domaházán még elevenen élt annak a „hosszú ház"-nak az emléke, amely a nagycsalád általánosan elterjedt lakása volt a századforduló idejéig. Elek Csank Béla 41 éves anyagosztályozó segédmunkás felvilágosítása értelmében házuk a következő részekből állt: „első ház" + „pitvar" + „komra" + „gabonás" + „ambitus". A régi „hosszú ház"-ukat közben átalakították. Az „első ház" mellé egy szobát építettek, és így az „ambitus" megrövidült. A pitvarból kikerült a kemence. Konyha lett belőle, amelybe „sparhet"-et állítottak. A „komrá"-ból elkülönítettek egy részt, így keletkezett a spájz. A „hosszú ház" utóéletének változatai kísértetiesen megegyeztek egymással. A lényeg minden esetben az volt, hogy az ipari bérmunkából élők mezőgazdasági tevékenysége csökkent, és a „gabonás" elvesztette korábbi szerepét. A „hosszú ház" elhagyta paraszti kamra- és istállórészeit, mert a bejárók gazdálkodása átalakult. A „gabonás" tárolási funkciója helyett növekedett a konyha jelentősége. Míg korábban a pitvar lakóhelyül, kommunikációs térségül is szolgált, a konyha szerepe egyértelműen az étel feldolgozását foglalta magába. A hosszú ház átalakításai az ételfeldolgozás helyének kialakulásával függtek össze. Gyarapodtak a lakószobák, bár a bejáró munkások napjainkban sem hódították meg teljesen lakásukat. A „szobásodás" folyamatában megőrződött az „első ház"-nak nevezett vendégszoba kultikus funkciójában. A paraszti földművelést a bejáró munkások fokozatosan szabadidő-tevékeny seggé váló kertművelése váltotta fel. A gazdálkodás jellegének megváltozása következtében a kert szabaddá vált a korábbi mezőgazdasági földterülettel szemben a házfejlődés számára, és a lakás szükség esetén a „portá"-n terjeszkedett. A hosszú ház folyosója megszűnt, és létrejött az L alakú ház. A jelenkori Hangony-völgyi lakások fejlődésében az „eltűnt folyosó" a harmadik és a legújabb háztípusban, az ún. „tömbház"-ban bukkant elő. A külső folyosó bekerült a tömbház lakóterébe. A lakás belső folyosója a városiasodás egyik jelensége volt. Az életmódjában városiasodó bejáró munkások monogám kiscsaládjának igénye a lakótérség ilyen irányú átrendeződését követelte. A háztípusok előfordulása a vizsgált négy községben a hosszú házak visszaszorulását, az L alakú házak erőteljes jelentkezését és a tömbházak számának gyors növekedését bizonyította. 1 Pápai Károly: A palóc faház. Ethnographia 1893. évf. 18. 496