A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

A 60 lakás megépítése mellett 1937-1938-ban még legkevesebb 200 újabb lakásra lett volna szüksége a városnak, hogy a legsúlyosabb szociális gondjain enyhíteni tudjon. Ennek érdekében az ekkori polgármester, Halmay Béla (1935-1938) helyszíni bejárásra és támogatásra kérte a belügyminisztert.

74 A belügyminiszteri látogatásról nincsenek adatok, központi támogatás és a helyi pénzek felhasználása vagy nagysága közötti arány sem érzékelhető a fennmaradt iratokból. Az viszont igen, hogy Fekete Bertalan polgármester (1939-1943) sem tudta magát függetleníteni ettől a város számára egyik legsúlyosabb tehertételtől. 1941 decemberében született az a polgármesteri határozat, amely „a Vay úti újonnan épült szükséglakások kiutalásáról" szól. Még ekkor is léteztek fabarakkok, így a Vay u. 20. sz. alatt, innen költöztették át a családokat a már ekkor Szondi Györgyről elnevezett utcába. A 48. számmal jelzett sorban 20 családnak utaltak ki 12 lakást úgy, hogy egyszoba-konyha-éléskamrás lakást két család kapott. (Egyik a szobát, a másik a konyhát és a spájzot.) Minden bizonnyal nagy létszámú családnak kellett lenni ahhoz, hogy egy család kapjon egy egész lakást.

75 1941 végén, 1942 elején tehát azt látjuk, hogy nehézségek árán, de eltűnnek lassan az első világháborús fabarakkok, helyüket elfoglalják a kőbarakkok vagy szükséglakások, s megszületik a Szondi-telep, amelynek története újabb fél évszázadon követhető nyomon. Úgy tűnik, majdnem dupla annyi időt élt meg, mint az első világháborús, csak ideiglenes megoldásként felállított fabarakkok. A Vay úti lakótelep a Speyer-kölcsön felhasználásában a következő képet mutatja. 40 szükséglakás az első ütemben, a beruházás teljes költsége 67 658 pengő volt, s ez teljes egészében a Speyer-kölcsön terhére nyert kifizetést. A második ütem valóságosan 42 szükséglakása 83 659 pengőbe került. A Speyer-kölcsönből erre pedig 92 801 pengőt biztosítottak. „A hitelkeretben a kivitelezés költségei fedezetet találtak, sőt 9140 pengő megtakarítás is jelentkezett, amely a 141. kgy./1929. sz. határozat alapján egyéb beruházásoknál bekövetkezett hiteltúllépések fedezetére használtatott fel." A harmadik ütem a 100 kislakás felépítése volt, amely 209 419 pengőbe került. A Speyer-kölcsönből erre 192 000 pengő szolgált hitelként. A többletkiadás hasonlóan a Speyer-kölcsön terhére történt, ezt a város a 141. kgy./1929. sz. határozatában rögzítette. Az 1938. évi elszámolás megfogalmazta, hogy „a rendkívüli nagy munkanélküliségre és lakásínségre tekintettel ez a beruházás a Speyer-kölcsön megérkezése előtt megkezdetett és erre a célra a Miskolci Takarékpénztártól 2,5 milliárd korona kölcsönt vett igénybe a város, amelyet a Speyer-kölcsönből fizetett vissza, de időközi kamatai megnövelték a hiteltúllépést. Végül is a város legnagyobb ínségtelepének, szükséglakás-együttesének kialakítása, amely az 1940-es évek elején már több száz kislakásból vagy lakrészből állt, kizárólag az amerikai bankhitelből történt. 9. Mezőgazdasági tehenészet létesítése A 177. kgy./1925. sz. határozat szerint erre a feladatra 58 000 pengőt különítettek el, a megvalósult kifizetés 102 955 pengő volt, tehát 44 955 pengő hiteltúllépés jelentkezett. Ezt a városi törvényhatóság 141. kgy./1929. határozatával tudomásul vette, s a túllépéseket teljes egészében a Speyer-kölcsön terhére számolta el. A hiteltúllépés indoklása az volt, hogy megvalósult jelentős állatállomány vásárlása, az építkezésnél pedig pótmunkaként kovácsműhelyt, traktorszínt, kútházat, istállóbővítést, önműködő itatókutat kellett létesíteni, de megoldották a városi telep vízvezeték74 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 1004/1939. 75 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 1189/1941. 441