A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

1926 májusában a belügyminiszter azzal igazolta vissza az építkezést, hogy „a fizetendő lakbér megállapításánál pedig tartsa szem előtt, hogy az építési tőke annuitása visszafizetendő részlete - lehetőleg fedezve legyen." Felhívja a város figyelmét arra, hogy „a kölcsön-kötvényt kibocsátó bizottságnak is jogában áll a szóbanforgó munkálatokat ellenőrizni".

70 1925-1926-ban a kőbarakktelepen (80+40+41), 161, a fabarakkokban pedig (3x20) 60 lakás közel ezer embernek, menekültnek és munkanélkülinek adott nagyon rossz körülmények között lakáslehetőséget. (Az itteni zsúfoltságon sokat enyhített, hogy Hodobay Sándor polgármester a Kassai, Kolozsvári, Pozsonyi és Temesvári utcák, valamint a Gömöri tér által határolt, a város tulajdonát képező közel 14 kh területet felparcelláztatta, s a városfejlesztő program keretében 1923-1924-ben elkezdődött a 120 lakás felépítését célul tűző program. Ezek a kiskertes családi házak alkották a napjainkban is meglévő, azóta lényegesen átalakult, megváltozott Hodobay lakótelepet. 1924-ben adták át az első lakásokat, s ez az, amely a Vay úti menekülttelep zsúfoltságát némiképp csökkentette.

71 1934-ben a város lakás- és pénzügyi szakbizottsága 180 kőbarakkot talált a Vay úti telepen. Arra tettek javaslatot, hogy ezek közül 150-et nyilvánítsanak szükséglakássá, s változatlanul maradjon meg 30 db, 120 lakást pedig alakítsanak át oly módon, hogy a mérnöki hivatal által tervezett méretezéssel egy lakásból kettő legyen kialakítható, így is csupán 120 új családnak lenne szükséglakása, pedig legalább - csak ebben a térségben - 250-300 lakásra lenne szükség. A volt katonai barakkokban, a régi járványkórházi barakk-kórház, majd távolabb a Patak utcai városi épületekben ennyien élnek elviselhetetlen körülmények között.

72 A mérnöki hivatal meglátása szerint a 150 lakásból 30 lakás átalakítás nélkül megmaradna 29 m

2 alapterületűnek. A megmaradt 120 db átalakítása azt jelentené, hogy a korábbi lakásokból lenne l-l égre nyíló szoba mellékhelyiség nélkül. Tekintettel arra, hogy ezekben családokat kell elhelyezni, méreteik ne legyenek egyformák, hanem 11,80, 14,50 és 17,20 m

2 között váltakozzanak. Ezeket az új „lakásokat" önálló kéményekkel kell ellátni, hogy a tűzhelyek beállíthatók legyenek. Az átalakítás költségeit a mérnöki hivatal alig több mint 10 ezer pengőre becsülte, s így 150 lakás helyett 270 állt volna az ínségesek rendelkezésére.

73 1936-ban újabb 20 szükséglakás építését határozta el a város. Ez még ebben az évben megtörtént, de csupán arra volt elégséges, hogy a Vay út egyik összeomlott fabarakkjából tudták áttelepíteni a családokat. Itt a' fabarakk egy-egy szobájában 3-4 család lakott összezsúfolódva. A Vay út másik, még meglévő fabarakkjának, a Szinva-parton álló számos fabarakk kiürítése, a Vay út hátsó oldalán, az egykori szappangyárban elhelyezett hajléktalanok elviselhető körülmények közé helyezése nem volt megoldható. 1937-ben ezért újabb 60 lakás építését határozta el a törvényhatósági bizottság, s ehhez kérte a belügyminiszter közvetlen segítségét. A felterjesztés szerint „a Vay úti telepen még meglévő fabarakkban 26 család, a Szinva parti fabarakkokban még 56 család él a legrettenetesebb lakásnyomorban összezsúfolva. Ezenkívül a szappangyár épületében 17 család van ideiglenesen elhelyezve, .... s végül a Danyi-völgyi barlanglakásokban 50 család él földbe vájt odúkban és rozoga kunyhókban, és legvégül az ún. Honfoglaló telepen 116 család a maguk készítette kunyhókban él." 70 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 8116/1930. 71 Dobrossyl., 1995.b. 33-38. 72 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 8619/1934. 73 B.-A.-Z. m.Lt. IV 1906. 8619/1934. 440