A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

tel módja stb. alapján számos, egymáshoz kapcsolódó és egymással éles érdekellentétbe is kerülő rétegét különíthetjük el. Először azokat a kereskedőcégeket kell említenünk, amelyek vagyonuk alapján alig különböztek a legnagyobb, esetleg részvénytársaságokká formálódó vállalatoktól. (Pontos statisztikai elkülönítésük sem igen lehetséges, annál inkább, mert szinte vala­mennyien szerény keretek közül indultak és mert profiljuk, méretük, illetve befolyásuk is rövid időközönként módosulhatott.) 30 Említsünk néhány ilyen, modellértékű izraelita kereskedőséget. (Ezek száma a 19. század utolsó harmadában jelentős többségben volt a keresztény cégekkel szemben.) Az egyik legrégibb terménykereskedő vállalatot 1861-ben alapította Feuerstein Mór, amely néhány évtized alatt Miskolc egyik vezető és nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező termény-, főzelék- és magnagykereskedése lett. (1885-től volt hivatalosan cégtulajdonostárs az üzletet továbbvivő fiú, Feuerstein Izidor. 31 ) A Grünfeld Ignác Fia szesznagykereskedő cég története is tipikus. 1805-ben in­dult gyapjúkereskedésként (!), majd apáról fiúra szállva 1846-ban Grünfeld Igánc révén szeszkereskedelemmel bővült, ezt követően egy malommal, s hogy teljes legyen a verti­kum, sertéshizlalással is. (Ilyen fokú integrációt a legnagyobb magyarországi izraelita családoknál láthatunk.) A fiú, Győri Ödön (tehát egy névmagyarosítás is lezajlott) már az egyik legtekintélyesebb alakja a miskolci polgárságnak, aki később a Miskolci Ter­ménycsarnoknak lesz az elnöke. (Ennek felállításáért hosszú ideig fáradozott a kama­ra.) 32 A legkorábban, 1855-ben alapított fakereskedő cég Engel Sámuel nevéhez fűző­dik. Szintén szerény méretekkel és üzletvitellel indult, majd fokozatosan behálózta egész Észak-Magyarországot, közben több helyen saját gőzfűrésztelepet létesített, ezál­tal könnyebbé vált a szállítás, és a fa feldolgozására is lehetőség nyílt. 33 Az 1886-ban alapított Neumann Armin-féle épületfa-kereskedés, az előbbi céghez hasonlóan, külföldi piacokkal és vállalatokkal is kapcsolatba került, s olyan kereskedelmi társasággá fejlő­dött - több más helyi izraelita céghez hasonlóan -, amelynek tagjai, illetve társtulajdo­nosai Magyarország különböző városaiban (Miskolctól akár több száz kilométerre) laktak, ezáltal szerte az országban képviselték a vállalkozást, s szerezték a piacot szá­mára. Végül említést érdemel a Friedlánder Jónás által 1897-ben alapított fakereskedés, amely hamarosan a fa kitermelésével is foglalkozni kezdett. 34 A vizsgált időszakban a rőfösáru-kereskedők között a legjelentősebb szerepet a Rosenberg Gyula és Testvére női divat, vászon- és textilkereskedés töltötte be. 1888­ban, tehát viszonylag későn alakult (ennek megvolt az előnye, hiszen pl. gyors tőkefel­halmozást tett lehetővé), hamarosan azonban rendkívül fejlett háziipara jött létre. (E tekintetben nem az egyetlen izraelita rőföskereskedés, ami a nagyobb kereskedőcégek és a bedolgozó kisiparosok, pl. a szabók közötti közvetlen kapcsolatot, illetve a szoros érdekközösséget mutatja.) A vállalkozás nemcsak a kisiparral, hanem a gyáriparral is 30 Rendkívüli rugalmasság jellemezte tehát az izraelita kereskedőcégeket, amelyek tőkeérdekeltsége a gazdasági élet más területeire is kiterjedt. Ezért nehéz valamennyiüket a gazdasági struktúra megfelelő szintjein elhelyezni, s ezért mutatunk be olyan cégeket is, amelyek a vizsgált időszakra már nagykereskedéssé fejlődtek. Vb.: Csíki T., i.m. 302-303. 31 A miskolci kereskedelem és a miskolci Kereskedelmi Testület története. (Szerk.: Ferenczi K.-Dancz Gy.) Miskolc 1925.175. 32 Uo. 179-80. 33 Uo.178. 34 Uo.149. 414

Next

/
Thumbnails
Contents