A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről
A felmért terület nagysága 180x200 méter (3,6 ha). Mérési hálónk egyik képzeletbeli rácspontja a domb tetején található háromszögelési pont volt. A háló X-tengelyeit a mágneses É-D-iránynak megfelelően tájoltuk. 20 A kapott eredmények megjelenítését itt is számítógépes izovonal-szerkesztőprogram segítségével végeztük. Az így készített térképen bejelöltük az autópálya szélét, a nyomvonalba eső, nagyfeszültségű villanyoszlopot, valamint a 88-3014. sz. háromszögelési pontot (10. kép). 21 Az átlagos leletsűrűség négyzetenként 150 és 500 db között változott. Az összegyűjtött leletek négyzetenkénti számát mutató térképen egy ÉK-DNy-i tengely mentén elhelyezkedő, 25-30 méter széles, a település e szakaszához mérten viszonylag kis leletsűrűséget (50-150 db/) mutató sávot találtunk. Ez a vizsgált területen átlósan keresztülfutó sáv részben a domb gerincén hasonló irányban haladó, kisebb mélyedés leleteit jelenti. E sáv két oldalán, azzal párhuzamos sorokban húzódó, szabályosan, egymástól 15-20 méterre elhelyezkedő, nagyobb leletsűrűsödések (300600 db/) voltak. E leletgazdag sávok közül a DK-i sáv kétsoros. A terület közepén átlósan húzódó leletszegény övezet a település középkori főutcájával feleltethető meg, melynek nyomvonalát az Éri István és Bálint Alajos által Muhi közelében megfigyelt 18. századi postaút is megtartotta. A leletmentes övezet két oldalán sorakozó leletsűrűsödésekkel az összegyűjtött kerámia előzetes vizsgálata alapján feltételesen a 15-16. századi Muhi utcára rendeződött házsorát azonosítottuk. A „háromdimenziós" ábrán a főutca határozott „völgyként", a feltételezett objektumok „hegyekként" jelentkeztek. A főutca délkeleti oldalán megfigyelt kettős objektumsort pedig a lakóházakkal illetve a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel hoztuk összefüggésbe. Ezek alapján megállapítható volt, hogy az autópálya nyomvonalába esett a 15-16. századi főutca mintegy 100 méteres szakasza, valamint az utcára rendeződött két házsor, melyek közül az utca ENy-i oldalán három, a DK-i oldalán öt épületcsoportot feltételeztünk. Tehát igen sűrű beépítettséggel kellett számoljunk. Az 1995. évi ásatás során ezen a területen sikerült feltárni a település főutcájának egy részletét, valamint meghatározni az utca két oldalán elhelyezkedő 15-16. századi épületek illetve azok omladékainak helyzetét. A feltárt szelvényekben - a Leszih Andor kutatta központi területekkel szemben - kőfalú épületet nem találtunk. Az ez idáig dokumentált épületek omladékai egy igen sűrű beépítettségű település utcájára merőlegesen elhelyezkedő házaira engednek következtetni. Ezen objektumok helyzetét a terepbejárási térképre rávetítve látható, hogy a felszíni gyűjtés viszonylag pontosan jelölte azokat a pontokat ahol a felszín alatt eltemetett objektumok voltak (11. kép). 22 A folyamatos mezőgazdasági művelés, elsősorban az intenzív szántás, sem tudta elmosni azt a különbséget, mely a régészeti objektumok fölötti és az azok közötti területek leletsűrűségében mutatkozik. 23 Természetesen a feltárás eredményeit nem lehet teljes egészében a terepbejárás értékelésére rávetíteni. Ennek részben az az oka, hogy a felszíni gyűjtés alapegységei 10x10 méteres négyzetek voltak, így az ezek területén belül esetenként 2ü Lsd. 13. lábjegyzet. A 10. kép térképe nem a teljes felmért területről készült. A terepbejárás értékelésére rávetítettük a felmért épületomladékok körvonalát, valamint jeleztük a középkori utca kavicsréteggel fedett felszínét, a belevágódott kocsikerekek nyomaival. 93 Ez annak ellenére is igaz, hogy a vizsgált terület folyamatos mezőgazdasági művelésével az épületek helyén, megfelelő körülmények esetén hosszú időn keresztül látható kisebb kiemelkedések mára már teljesen eltűntek. 40
