A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről

(magasság, hőmérséklet, légszennyezés, stb.) „szintvonalas" megjelenítésére szolgál, ahol a betáplálandó adatok a mérési pontok horizontális helyzetét mutató X és Y koordináták, valamint az adott pontokban mért - Z - értékek (magasság, hőmérséklet, légszennyezés mértéke stb.). Esetünkben a mérési értékek az adott négyszögben összegyűjtött leletek számát (db) jelentették. A mérési pontok X és Y koordinátájaként az adott négyzet középső pontjának koordinátáját adtuk meg. Mivel a vizsgált terület megközelítőleg háromszög alakú, a számítógépes elemzés megkönnyítése érdekében kiegészítettük téglalapra, ahol is a nem kutatott négyzetek hiányzó „Z" értékeit (darabszám) nullának vettük. Az így kapott izovonalas térképen a leletek sűrűsödését a domborzati térképekhez hasonlóan sűrűsödő szintvonalak jelzik (8. kép). Az elkészített térkép északi széle megközelítőleg azonos a 41. sz. lelőhelyet É-ról határoló 35. sz. úttal. A térképen tájékozódási pontokként feltüntettük az autópálya 243as számú kitűzési pontját. A bemutatott ábra nyugati szélén sűrűsödő szintvonalak az út által átvágott dombon tapasztalt nagyobb leletsűrűsödést jelzik. A már említett erózió során megtöltött mélyedést háromszöggel, a „szeméttel telehordott" egykori folyómedret B-gel jelöltük. (Ugyanez a terület „háromdimenziós" képén a leletsűrűsödéseket „hegyek", a kevesebb felszíni leletet „völgyek" jelölik.). Ezen a területen a domb tetején, valamint az ábrán X és #-rel jelölt leletsűrűsödések centrumaiban végeztünk feltárást. A 41. sz. lelőhelyen a domb tetején végzett ásatás során a 13-15. század közötti időszak többrétegű településrészlete került elő, az X és *-rel jelölt leletsűrűsödések pedig egy-egy, magányosan álló, illetve árkokkal körülvett, késő középkori gazdasági épületet jelöltek. Az X-el jelölt területen végzett feltárás során a leletsűrűsödés centrumában talált cölöpszerkezetes épület (9. kép, °6-objektum) kivételével más építményre nem találtunk. A település északi felének (42. sz. lelőhely) hasonló módú, részletes régészeti terepbejárását 1995 májusában végeztük. A 41. sz. lelőhelyen eddig előkerült településjelenségek valamint az itteni felszíni gyűjtés értékelésének összevetése során feltételeztük, hogy ez a típusú vizsgálat a település intenzívebben lakott részét magába foglaló domb gerincén is alkalmas arra, hogy segítségével annak szerkezetére vonatkozó adatokhoz jussunk. A 42. sz. lelőhelyen, eltérően a 41. sz. lelőhelyen tapasztaltaktól, a korábban végzett helyszíni szemléink eredményei lényegesen nem tértek el az Eri István és Bálint Alajos közölte térkép mutatta állapottól. E szemléink során, természetes módon, a dombvonulat gerince mentén, ÉK-DNy-i irányban haladva tapasztaltuk a legnagyobb leletsűrűséget. Szisztematikus terepbejárás nélkül, felszíni leletek alapján - egyetlen kivétellel - nem tudtunk elkülöníteni a településen belül régészeti objektumokat. Az egységes kép kialakításához az is hozzájárult, hogy e területen, eltérően a 41. sz. lelőhelytől, kizárólag a domb tetejét vizsgáltuk, tehát a domborzat is egységesebb volt. Az előzetes terepbejárásaink során a település többi épületétől elkülöníthető egyetlen objektum a középkori templom nyoma volt. A domb tetejét is jelölő háromszögelési ponttól DNy-ra, 50 méterre találtuk meg a meszes habarccsal, kő- és téglatörmelékkel kevert, 20 méter átmérőjű világos foltját,

19 helyén kisebb mélyedéssel. Figyelemre méltó, hogy a templom környékén, attól ÉK-i irányban, 25-30 méter átmérőjű területen nagy mennyiségű fémsalak is előkerült. 39