A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

Vagy talán mégsem? Nyilvánvalóan a város lakosságának gyors növekedése a század elején ismételten előtérbe állította a népiskolák számának elégtelenségét. 1904ben Pálfy segédtanfelügyelő részletes elemzést adott közre a sajtóban. Minden iskolát felsorolt és állapotukat is ismertette. A belvárosi kat. iskoláról pl. ez olvasható: „...a tantermek az utcára nem szellőztethetők a zaj miatt, az udvarra azért nem, mert az ürszékek közvetlenül az épület mellett vannak és bűz van..." Más iskolákat is elmarasztalt szűk, sötét termeik miatt. Kiderült az is, hogy a 6-15 éves tankötelesek közül, a középiskolákat is beszámítva 1867 gyermek sehová sincs beíratva. 35 évvel vagyunk már az Eötvös-törvény után! A város maga sem vállalhatott több terhet, hiszen községi iskoláira költségvetésének 25%-át fordította! Állami iskolákra volt tehát szükség! A város közgyűlése 1904-ben úgy döntött, hogy állami iskolák létesítését kéri a minisztériumtól. A feltételeket már ismerjük, s bármily kemények voltak is, a képviselőtestület 1906-ban elfogadta azokat. 1908 szeptemberében - egyelőre ideiglenes bérleményekben és szétszórtan - megkezdte működését Miskolc két nagy állami intézménye. Az építkezéshez is hozzáláttak. Két telket vásároltak 18 ezerért, majd 1909-ben kölcsönt vettek fel a mintegy 372 ezer koronába kerülő épületekre. Mindkét iskolát 1909ben adták át. A Nagyváthy utcában (akkor Szent István u.) egy, az átlagtól külsőleg is eltérő épület várta a csaknem 1000 tanulót. A belső tágas előcsarnok, az igazgatói lakás, a pincében található zuhanyzó és fürdő bizony akkoriban még ritkaságszámba mentek! A Kun József úti iskolába 12 tanterembe több mint 1000 gyermeket fogadhattak úgy, hogy a régi községi iskolák 7 tantermét is működtették. Végre 2000 tanuló sorsa rendeződött 1910-re, de még mindig újabb egyházi iskolai bővítésekre volt szükség, hogy 1913-ban elmondhassuk: Miskolcon minden 6-12 éves korú mindennapos és minden 12-15 éves korú ismétlős tanuló beiratkozhatott a népiskola megfelelő osztályaiba! Kereken 45 évet kellett várni, hogy az 1868-as népiskolai törvény alapfeltételei létrejöjjenek Miskolcon. Nem ünneprontás, ha megemlítjük, hogy alig rendeződtek a népoktatási viszonyok, kitört a világháború. Ezeket az éveket az állandó tanítóhiány, az iskolák katonai célokra való lefoglalása, hosszú szénszünetek és rövid tanítási ciklusok jellemezték. Mire tehát az erőfeszítéseket siker koronázta, a háború elsöpörte a reményeket. De ez már egy másik fejezete a város iskolatörténetének. NÉPTANÍTÓK BORSOD MEGYÉBEN 1867-1918 Ezeréves a magyar iskola - írtam az elején -, ha ez igaz, akkor ezeréves a magyar pedagógia és az azt gyakorlatban megvalósító magyar pedagógus is. Ezer éve ülnek vagy állnak diákok az iskolákban (templomokban, kolostorokban stb.), és ezer éve ott vannak előttük az őket tanító papok, iskolamesterek, néptanítók is. És ahogyan egyre nőtt, terebélyesedett évszázadok folyamán az iskolahálózat, úgy vált egyre természetesebbé a tanítás-tanulás ténye és a tanító személye, mert az iskola-tanuló-tanító hármas kontextusa jelenti mindenütt az új nemzedékek szocializációjának alapvető rendszerét, amelyet ma közoktatásnak nevezünk. Kézenfekvő tehát, hogy a magyar iskola egy másik szeletét is szeretnénk közelebb vinni az olvasóhoz, a népiskolák pedagógusait, a néptanítókat. A népiskolai oktatás sikere vagy kudarca ui. nagyrészt az ő munkájuktól függött. 395