A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről
latcsont, tégla- és kőtörmelék, égett agyagtapasztás, stb.) megszámoltunk. 17 Az ehhez felhasznált adatlapokra a gyűjtés időpontján túl az adott négyszög helyzetének és a különböző típusú előkerült leletek számának, és a gyűjtést végző személy nevének feltüntetése mellett, 1:100 léptékű ábrán igyekeztünk minden lelet előkerülési helyét viszonylag pontosan jelölni. Ez a jelölési módszer szükségessé tette, hogy minden négyzetet két-két ember vizsgáljon. Az egyik a leletek összegyűjtését végezte, míg a másik - a négyzettől 1-2 méterrel eltávolodva - az előkerült leletek helyzetét jelölte, típusonként más-más jellel. A 41. sz. lelőhely ilyen formában történő vizsgálatához átlagban napi 6-8 ember 15 napi munkájára volt szükség. 18 Az így felmért terület nagysága 2,28 ha. Feltételeztük, az így elkészített adatlapok 1:100 léptékű rajzait egymás mellé illesztve a négyzetenként eltérő mennyiségben előkerült leleteket mutató jelek sűrűsödése és ritkulása tükrözni fogja a felszín alatt még meglévő, vagy a már teljesen elszántott, ezért már csak felszíni leletanyagukban létező objektumok elhelyezkedését. Ezzel a felszíni gyűjtés befejezésével egyidejűen elkészíthető, azonnali eredményt reméltünk. A vizsgált négyzetek így egymás mellé illesztett diagrammjaiból azonban igen nehéz volt bármiféle régészeti szempontú következtetést levonni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az adatlapot elkészítő személyek eltérő rajztechnikája az adott négyzetek közötti különbséget háttérbe szorította. Arra pedig nem volt lehetőség, hogy mindegyik diagramot ugyanaz az ember készítse. Használhatóbbnak bizonyult az a módszer, melynél a terepen kitűzött négyzethálót rávetíttettük az adott terület szintvonalas térképére, és a megfelelő négyzetekbe beírtuk az ott előkerült leletek számát (7. kép). A 35. sz. úttól délre nyilvánvalóan a legnagyobb felszíni leletsűrűséget mutató területen, az út által átvágott domb tetejének négyzeteiben a leletek száma meghaladta a négyzetenkénti 500 db-ot. Ugyanakkor a már említett kisebb leletsűrűsödéseken nagyságrendekkel csökkent: 50-70 db/ között mozgott. Ezeknek a leletsűrűsödéseknek a centrumát 3-4 egymás mellett elhelyezkedő négyzet alkotta. A kisebb kiemelkedések közötti elhagyott medrek leletsűrűsége két terület kivételével sehol sem haladta meg a négyzetenkénti 20 db-ot. Az első kivétel a terepbejárás érintette terület keleti felében található mélyedés volt. A tőle keletre található egykori kiemelkedés a szántás során a kavics-altalajig kopott. Feltételezhetően ennek a kiemelkedésnek az eróziója során kerültek ide leletek. A másik kivételt szintén egy elhagyott vízfolyás medre jelentette, a vizsgált terület közepén. E helyen is hasonló folyamatot feltételeztünk, de az ásatás során itt nyitott, K-Ny-i irányú kutatóárok megfigyeléséből kiderült, nem az erózió az oka az itteni leletsűrűsödésnek, hanem a középkorban valószínűleg szemetet töltöttek a mélyen fekvő területre. Innen ugyanis nemcsak a szántott felszíni rétegből, de az itt húzódó betemetett meder fekete betöltéséből is került elő, de régészeti objektumok hiányában azokhoz nem köthető, igen nagy mennyiségű leletanyag. Jobban szemléltette a megfigyelt jelenségeket a vizsgált területen előkerült leletek számának számítógépes izovonal-szerkesztőprogram segítségével való elemzése. Az izovonal-szerkesztőprogram egy, lehetőleg négyzet alakú terület pontjain mért adatok *'Az előkerült Ieletanyag négyzetenkénti intenzitásának mérésére a négyzetben előkerült leletek összsúlyának mérése helyett inkább azok számát vizsgáltuk. Ezt a típusú mérést tudtuk ugyanis leggyorsabban elvégezni. ' A napi munkaidő 10 óra volt. 38
