A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FÜGEDI Márta: Borsod megye népe a millenniumi kiállításon

A Néprajzi Faluban a Magyar utca 11. számmal jelzett mezőkövesdi ház telkére a telepítési vázlat szerint a lakóházzal szemben egy tüzelős ólat, valamint egy hidasnak nevezett disznóólat, illetve egy kutat tervezett Jankó. A telek eredetileg érvényes telepítésmódját azonban az adott telekhatárok szűkössége miatt meg kellett változtatni. Jankó így magyarázza ezt 1897-ben: „Az istálló ... mindig a teleknek a lakóházzal átellenes részén épül... A kiállítást a matyó telek keskeny volta arra kényszerítette, hogy az ólat a berendezéstől eltérően a telek mélyén, az utczával szemben állítsa fel."

20 A tüzelőberendezéssel ellátott istálló bemutatása viszont hitelesen sikerült, bizonyítja az is, hogy Johann Rajmund Bunker a kiállítás tüzelőberendezés-típusainak tanulmányozásakor kiemelt figyelmet szentelt a matyó tüzelősói tüzelőt is magában foglaló berendezésének.

21 Leírása szerint a tűz körül ott sorakoztak a „gyalogszékek" a tanyázáshoz, a sarokban állt a „fekőpad", a szikrafogón pedig fanyársak és a tűzpiszkáló vas jelezték a tűz körüli férfitársaság és a szalonnasütés hangulatát. „A házak belső berendezésével és bútoraival kevesebb bajunk volt"

22 - állapította meg Jankó. - „A costume maradandóbb lévén, csak a bemutatandó alakokat kellett megállapítani... a fényképfelvételek mindent magukba foglaltak... A ruhákat a megküldött fényképek szerint a megye megvásárolta." Az alakok viaszbábuit egy bártfai mester, Maugsch Nándor készítette el. A Borsod megyei népviselet jellemzőinek megismerésére három területet látogatott meg Jankó, s ezeket a következőképpen jellemzi jelentésében:

23 „Másként viselkedik a matyó, másként a bánvölgyi, másképp a felső-borsodi. Leggazdagabb még ma is a szirákiak öltözéke. Ez a viselet igazi magyaros. A matyók viselete sokat őrzött meg eredetiségéből. Az apátfalva-dédes-bánvölgyi lakosok között legcsinosabban a szilvásiak és az apátfalviak öltözködnek." Jelentése végén javaslatot tesz a megye népviseletét reprezentáló bemutatandó öltözetekre: „Nézetünk szerint bemutatandó volna a népviseletek közül l-l alakban a kövesdi lányé, menyecskéé, legényé, a sziráki szűrös legényé, leányé, menyecskéé, és esetleg a szilvási menyecskéé is." A borsodi matyó házban végül is megvalósított „életképekről" Kovács Gyula leírása tudósít:

24 »Három alak mutatja a házban a matyó viseletet, a további két alak az ugyancsak borsodmegyei sziráki népviseletnek bemutatására van szánva. A jelenetek értelme egyébként a következő: Az „ember", mikor még együtt ették a huszároknál a Sziráki Józsival a profontot, meghívta vendégségre jó fegyverbajtársát. Most jött el a húgával együtt. Ki is öltöztek a lelkeim! A sziráki lány ám csak selyemben meg bársonyban jár, a legény szűrét meg hat hétig varrta a miskolczi szabó, majd hogy a szemét rajt' nem hagyta! Vigan koczintanak egymással - mint régi jó pajtásokhoz illik - a legények, a ház Zsuzsója meg vigan önti a kancsóból a kerti bort.« A mezőkövesdi matyók viseletének feltűnő voltát, és e népcsoport elkülönülését már az első, 1885-ös háziipari kiállításon való bemutatásuk is hangsúlyozza. Herich jelentésében „keleties tarkaságot", élénk színeket, gazdag kivarrott díszeket említ.

25 Kandra Kabos is „legrikítóbb"-nak jellemezte a mezőkövesdi matyó viseletet. Kovács 20 Jankó J., 1897.36. 21 Bunker, J. R., 1897. 11-31. 22 Jankó J., 1897. 38. 23 SzemkeőE., 1989. 31. 24 Kovács Gy., 1896. 263. 25 Herich K., 1886.497-514. 355