A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BENCSIK János: A zsidók Tokajban 1869-ben

(Megjegyzések a táblázathoz: 1 A varrónők nem minden esetben alkottak önálló háztartást, sőt hárman is dolgoztak egy családban. 2 Itt 5 fő pincér. 3 Itt 4 fő pincér. 4 E személyre nincsenek adatok. 5 A szabó mester felesége divatárus, ezért egy háztartásban 2 személy szerepel táblázatunkban. Ezért aztán a végeredmény 213, illetve az előbbieket figyelembe véve csak 211. 6 Az egyháziak [3 személy] közül apa és fia egy családban éltek.) Tokaj népessége az 1869-es népszámlálás alkalmával 5012 fő volt, melyből zsidó 1128 (22,48%). Összesen 211 háztartást alkottak a zsidó családok. Ezek megoszlása pedig az előbbi táblázat alapján a következő volt: Összes kereső személy 213 fő (100%), ebből iparűző 62 fő (29,2%), kereskedő 64 fő (30,1%), birtokos, gazdálkodó 8 fő (3,7%), szellemi munkás 29 fő (13,6%), fuvaros 10 fő (4,7%), napszámos 30 fő (14,1%), alamizsnából élő 7 fő (3,3%) és ismeretlen forrásból tartja el magát 2 fő (0,9%). Ha ennek alapján a zsidóságot önmagában elemezzük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a foglalkozások aránya nagyjából azonos Tokaj társadalma általános rétegződésének. Vagyis az iparűzők és a kereskedők 60%-ot tesznek ki, a maradék 40%-ba sorolhatók az értelmiség tagjai, továbbá a fizikai dolgozók. A zsidóság ekkor a kisvárosi társadalomhoz hasonló tagoltságot mutatott. Ha azonban a zsidóságot Tokaj egészén belül külön tanulmányozzuk, akkor már több sajátosságra felfigyelhetünk. Mindenekelőtt utalnunk kell arra, hogy Tokaj a polgári forradalmat (1848) követő két évtized alatt erőteljesen polgárosodott. Ennek biztos jele egyebek mellett a népesség számának jelentős (3500 főről több mint 5000 főre) gyarapodása. Ugyanakkor hivatkozhatunk egy pénzintézet létrehívására (Tokaj-Hegyaljai Takarékpénztár, 1867),

12 vagy a város belső csinosítására.

13 Ide sorolhatjuk a vasút megépítését s a Tisza szabályozását, illetve ez utóbbiak hatását a város gazdasági életére és társadalmára.

14 Kérdésünk tehát, miként illeszkedett be a zsidóság a már kellően polgárosodott Tokaj társadalmába, pontosabban betelepedésükkel, létszámuk gyarapodásával a város életének mely tendenciáit erősítették, s milyen irányban hatottak ezek a tendenciák a XIX. század utolsó harmadában? Az iparosok között két olyan szakmát (szabó és cipész) a zsidók folytattak, amelyek a polgári ízlést szolgálták ki. Ide sorolhatjuk a varrónőket, továbbá a vattakészítőt és az esernyőkészítőt is. A polgári életvitelhez tartozott a szabónál vagy a varrónőnél rendelt, varratott férfi és női viselet, s a csizmadiával szemben a cipésztől vásárolt lábbeli. Ide sorolhatjuk még a szappanfőzést, az órásmesterséget, a fényűzést szolgáló aranyművességet. A hagyományos igényt (kovács, lakatos, bognár, szíjgyártó, csizmadia ...) a keresztény iparosok elégítették ki. Feltűnő az is, hogy az erősebb fizikai erőkifejtésnek kitett szakmáknak (asztalos, ács, bodnár ...) alig volt zsidó képviselője. 12 Bencsik János: Tokaj-Hegyaljai Takarékpénztár. 1867. Tokaji Hírek. 1995. IV. 6. sz. 4. 13 Bencsik János: Tervek a városbelső csinosítására. In: Tokaji Hírek. 1995. IV. 7. 4. 14 Takács Péter: A polgárosodó kamarai mezőváros. Bencsik János-Orosz István (szerk.): Tokaj, Várostörténeti tanulmányok I. Tokaj, 1995. 283. 326