A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BENCSIK János: A zsidók Tokajban 1869-ben

Jelentős a zsidóságon belül a kereskedők aránya. Számuk meghaladja az iparban dolgozók számát. Eddigi hagyományosan zsidó bérletben vagy egyenesen zsidó kézen (tulajdonban) lévő italmérés (korcsma) és vendéglátás mellett az újabb igényeket kiszolgáló üzletek is megjelentek a zsidók közreműködése révén; ilyenek a divatáru, a dohány-forgalmazás és a petróleum. A Tokajban nagy múlttal rendelkező termény- és fakereskedelem is zsidó kézre került. A század közepére, különösen az 1869-es népességszámlálás korára teljesen kivonultak a kereskedelemből (sőt a városból is) a nagy hagyományokkal bíró görög kereskedők Tokajban is. Úgy tűnik, ekkor még nincs számottevő érdeklődés a zsidóságon belül a szántóföld, különösen a szőlőbirtok iránt: noha az itt felsorolt 8 fő vagyoni állapotát nem ismerjük. Az új foglalkoztatottság (vasút, távirda) területén a zsidók is jelen vannak, kik között elsősorban Cseh- és Morvaországból származott zsidók voltak állásban a városban is. Megjelenik az eddig zárt kört képező sóhivatalnokok között is egy-egy zsidó alkalmazott. Ha az értelmiségieket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy rájuk a hagyományos megosztottság a jellemző, vagyis a keresztények körében a jogászok, a zsidóság körében a természettudomány (orvosok) képviselői voltak többségben. A nyilvános iskolákkal még alig rendelkező zsidó felekezet feltűnően sok házi tanítót foglalkoztatott. Az összeírt tanítók közül 3 család „idegedként szerepel, talán a tanítók zsúfoltságát, vagy mobilitásukat tükrözi. Szólnunk kell még a zsidóságnak a társadalmi hierarchia legalján elhelyezkedő rétegéről, a fuvarosokról és napszámosokról. A fuvarosoknak Tokajban sok munkája volt. A folyami szállítás, a tutajozás és hajózás révén a nagy mennyiségű áru ki- és berakodása mindig adott munkát. Az ekkortájban megindult vasútépítés, továbbá a közúti építkezések sok követ igényeltek. Mind a mezőgazdasági, mind az ipari termékek szállításának többségét tengelyen bonyolították. Innen eredhet az a jellemzés, melyet a tokajiakkal kapcsolatban ma is emlegetnek. Eszerint a tokaji parasztok, munkások nemigen szerették a szőlőhegyet kapálni. Inkább fuvaroztak. Két lovat, szekeret vásároltak és megéltek az áruszállításból is. Tokajban a zsidóság feltűnően széles rétege volt napszámos. Hogy hol jutottak munkához erre nézve nincsenek adataink. Mindenesetre az elszegényedettek és az elesettek támogatását célzó „A tokaji jótét szolgáló Poel Zedek" izraelita betegsegélyező egyesületet éppen 1869-ben szervezték meg.

15 A továbbiakban egy névsort közlünk a tokaji zsidóságról, éspedig a foglalkozás sorrendjében. A könnyebb eligazodás kedvéért a táblázatot egy magyarázó jegyzettel láttuk el. Ezzel könnyen kikövetkeztethető egy-egy zsidó családfő foglalkozása. Külön rovatban tüntettük fel azt az adatsort, melyből hozzávetőlegesen kitűnik, hogy mikor költözhetett a család Tokajba. 15 Mosolygó i.m. 85. 327