A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BENCSIK János: A zsidók Tokajban 1869-ben

A ZSIDÓK TOKAJBAN 1869-BEN BENCSIK JÁNOS Gyarapodóban Tokaj-Hegyalja újabb honismereti irodalma. Nem panaszkodhatnak az érdeklődők, hiszen kisebb-nagyobb adatközlések, szakcikkek mellett néhány település monográfiája is megjelent. Rátka (1991),

1 Tállya (1994),

2 Abaújszántó (1995),

3 és e sort (egyelőre) Tokaj két kötetes monográfiája zárja (1995).

4 Más-más szerkesztési elvek alapján született teljes vagy éppen kevésbé teljes település-monográfiák jelezhetik a honismereti érdeklődés csúcsát. A helytörténet mellett földrajz, néprajz, művelődéstörténet - mint szakterületek - mutat fel szép eredményeket.

5 A néprajznak Hegyalján is terem babér, ugyanakkor elég szegényes az az eredmény, amit a folklórhoz sorolhatunk. Persze ez nem minősíti a tudományos teljesítményt e téren. Miért e szegényes folklór? Hegyalja települései jobbára mezővárosok, mégpedig nem síkvidéki, alföldi értelemben oppidumok, hanem kéziparra, kereskedelemre alapozott, de a szőlőkultúrában kiteljesedő városi kultúra volt ez. E városokon belül kisebb-nagyobb parasztközösségek (pl. Patakon Józseffalva, Tokajban Kistokaj ...) sem homogén társadalmi képletek. Nem vallhatják, nem is vallják, vallották magukat igazán parasztnak egyetlen település zsellér jogállású lakói sem. Meg is sértődtek volna, ha valaki leparasztozta volna őket. Ha mégis parasztként kezelnénk a földet (is) művelő (pl.) tokaji városlakót, ebben az esetben hová sorolhatnánk a környező falvak (Ladány, Csobaj, Tímár vagy Zalkod) szántó-vető, hagyományos termelő kultúrával rendelkező, paraszti életszemléletet, paraszti mentalitást megélő közösségeit? A bevezetőben szólnom kell a témaválasztásról, illetve ennek kapcsán arról, hogy a Zempléni Levéltárban (Sátoraljaújhely) rendelkezésre állnak az 1869-es népességösszeírás háztartásokat rögzítő, részletes összeíró ívei. Rendkívül hasznos forrásanyag ez. Társadalomelemzéshez nélkülözhetetlen, gazdag anyagot őriznek a kutatás számára. Magam már eddig is foglalkoztam az 1869-es összeírás adta forrásanyaggal, éspedig a kézműves mesterek és mesterségek bemutatásával, illetve a polgárosodó város értelmiségi rétegével.

6 Nos, ezúttal a tokaji zsidóságot tettem vizsgálat tárgyává. 1 Frisnyák Sándor (szerk.): Rátka. Egy német falu Tokaj-Hegyalján. Rátka, 1991. 2 Frisnyák Sándor (szerk.): Tállya. Tállya, 1994. 3 Homonnay István: Szántó nekem a világ közepe. Fejezetek Abaújszántó múltjából. Abaújszántó, 1995. 4 Bencsik János-Orosz István (szerk.): Tokaj I—II. Várostörténeti tanulmányok. Tokaj, 1995. 5 Tokaj és Hegyalja kiadványsorozat 1988-tól eddig 12 + 3 kötete jelent meg. (A három utolsó kötet a monográfia köteteit foglalja magában.) 6 Bencsik János: Mesterek és mesterségek Tokajban. (Egy társadalmi csoport 1870-ben.) Kováts Dániel (szerk.): Széphalom 7. Sátoraljaújhely, 1995. 45-55.; Bencsik János: Tokaj társadalmának elemzése. (Egy polgárosult város 1869-ben.) Tokaj-Hegyalja XVII. 321