A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FARAGÓ Tamás: Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. század fordulóján (Esettanumány)

ciájú Várral és Krisztinavárossal, illetve a szőlőművelésre-napszámosmunkára épült Tabánnal, Országúttal, Újlakkal szemben. Ha egymással összevetjük a vőlegények és menyasszonyok születési/származási hely szerinti megoszlását (12. tábla), akkor azt látjuk, hogy a házasságot kötők pontosan kétharmada az úgynevezett pest-budai házasodási körből kerül ki, jó 22 százalékra tehető a „beházasodó" (vagyis helybeli származású partnert találó) idegen eredetű vőlegények és alig több, mint 4 százalékra a „beházasodó" menyasszonyok aránya. Viszonylag alacsonynak mondható a még be nem illeszkedett idegenek egymás közötti 7 százalékos házasodása. Vagyis adataink szerint a bevándorlók többsége a házasságkötés révén viszonylag gyorsan be tud illeszkedni Buda társadalmába - nyilván szoros összefüggésben azzal, hogy itt a bevándorlás mérete az Alsó-Vízivárost kivéve lényegesen alatta marad a szomszédos Pestének. Ha a foglalkozásokat és a származási helyeket vetjük össze egymással (13. tábla), akkor számottevő eltéréseket találunk. A helybeliek között az átlagosnál alacsonyabb a kézműveseké, az átlagosnál pedig magasabb a kapások-napszámosok aránya. A magyarországi eredetű bevándorlók között a kézművesek és értelmiségiek száma magasabb az átlagnál, minimális viszont a kapások és napszámosok száma. Ehhez hasonló a külföldi bevándorlók foglalkozási szerkezete is azzal a különbséggel, hogy körükben a tisztviselő-értelmiségi foglalkozásúak aránya is minimális, közel felerészben, dominánsan kézművesek. Az egyes foglalkozási csoportok eredet szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a budai kapások és napszámosok szinte kizárólag a helybeliek soraiból kerülnek ki, csakúgy, mint ahogy a kereskedelemből és vendéglátásból élők. (Mint azt már korábban jeleztem, utóbbiak esetében azonban a kép módosulhat, ha hozzá tudnánk tenni a tabáni görögkeletiek adatait is.) A tisztviselők, értelmiségiek, kézművesek és egyéb foglalkozások esetében körülbelül egyharmados a bevándoroltak aránya azzal a különbséggel, hogy a szellemi foglalkozásúak nagyobbrészt magyarországi városokból költöztek Budára, míg az ipari és egyéb foglalkozások többsége inkább külföldi eredetű. Erős különbségeket tapasztalunk a származás és az első, illetve újraházasodás közötti kapcsolatok terén is (14. tábla). Újraházasodás gyakorlatilag csak a helybeli származásúak körében fordul elő - e téren szinte nincs különbség a férfiak és nők között. Lehetséges, hogy e jelenség arra vezethető vissza, hogy a bevándorlók viszonylag rövidebb idejű itt-tartózkodásuk következtében többnyire még csak az első házasságkötésig jutottak el, de minden valószínűség szerint indokoltan élhetünk a gyanúperrel arra vonatkozóan is, hogy a városban ismételten házasságot kötő idegeneket a következő alkalomkor már helybelinek tekintették. E kérdés eldöntéséhez - és általában a származási kérdések alaposabb ismeretéhez - azonban még további kutatásokra (alighanem több időmetszetre és más források bevonására) lenne szükség. Megpróbáltam megvizsgálni azt is, hogy az egyes foglalkozási csoportok mutatnak-e sajátos demográfiai jellemzőket házasodásukban. Három nagyobb létszámú foglalkozási csoport, a tisztviselők/értelmiségiek, kapások és kézművesek esetében (15. tábla) lehetőség (elegendő esetszám) volt arra, hogy külön-külön meghatározzuk az első házasságkötések átlagos életkorát. A kapásoknál ez messze a városi átlag alattinak bizonyult: mindössze 23 év volt a férfiak és 20 év a nők esetében. A másik végletet a tisztviselők/értelmiségiek mutatták, ahol a vőlegények átlagos házasodási kora közel járt a 30 évhez. A kézműves vőlegények házasodási kora származásuk szerint is különbözött: a helybeli eredetűek több mint egy évvel korábban (26,9 év) tudtak házasságot kötni, mint bevándorló társaik (28,1 év). Vagyis a kapások házasodási kora lényegében a kör251